Néz Makkai Guidó:
hull, micsoda kurió-
zum! a fődre
nyakra-főre
ősszel a makk, a dió.


Nagy nőbolond a Kálmán,
becsajozott a gálán.
A régi babája
dühöng, de hiába:
„A gazember kakál mán rám!”


Nem hallgat jó szóra se Gergő,
mindig más portáján sepert ő,
beleszól mindenbe,
míg ki lesz billentve
a házból ez a vén tekergő.

Verset visz közlésre a Lajos.
Rosszkor megy, a lektor haragos.
Rápillant a srácra,
s ígyen szedi ráncba:
„Goethe vagy te máris, tarajos!”

Született rosszfiú Kis Pista.
Bűneiről gyűlik a lista.
Szenvedélye tárgya
főképpen a kártya,
így lett a Kis Pista sipista.

Ebédnél Áron és Adorján
összeveszett rútul az orján.
Odavágta Áron:
„Hát jó, csak zabáljon,
én meg majd jóllakom a torján!”

Pajzán poéta Kis Erik,
Kedvence a léha limerick.
Fűti a bohém vér,
mígnem egy poénér’
egyszer a fogait kiverik.

Húsznál is több cigit szív Eszter,
birkózik férje e kereszttel.
„Szokj le róla, Eszter,
vagy megraklak egyszer,
jó alkalom, itt a Szilveszter.”