Aki százzal ment

Az én rendes nevem Furulya Rudi, de ha így szólít valaki, megölöm. Nem viccelek. Hívjatok Tubának, mindenki így mondja, aki ismer, ezt szeretem. Egyébként meg csak véletlenül vagyok itt, egy hülye cigány asszony miatt van az egész. Egy pincérnő. De tényleg. Ha érdekel valakit, elmondhatom.

Kocsival jöttem, akár a nagyok. Nem kéne röhögni, így volt. Ülök hátul, lazán, mint egy maffiavezér, és nézem a kilométerórát. Kicsit kavargott a gyomrom, pontosan százzal hajtottunk. Kibaszott nagy sebesség. Főleg a városban hatott ilyen kibaszott nagynak. Bagdi Pista Volgáját sokszor meghajtottuk még jobban is, de akkor nem tűnt föl. Na, mondjuk, az régen volt, és kint a nagyréten. Ismerte valaki a Bagdi Pistát? Az a gyerek úgy kerülgette a tehénszarkupacokat a Volgával, mintha akciófilmben lennénk. Szlalomoztunk le a nagyréten át a kanálisig, aztán meg vissza. Akkor azt hittem, úgy van minden, mint a mozivásznon, hogy százas tempóval bármi elől el lehet menekülni. De nem így van. A valóságban minden másképpen van.

Az viszont igaz, hogy ha százzal mész, pár perc alatt bárhová el tudsz jutni, még oda is, ahová nem akarsz.

Na, ülök hátul az autóban, egy perc se telt el azóta, hogy elindultunk, de már megint a helyszínen vagyok. Persze csak fejben. Nyugodt arccal nézek körbe. Hamarabb jöttem a kórház melletti térre, majdnem fél óra van még a találkozóig. Moziba akartunk menni. Egy hete beszéltem meg a fiatalabb Töreki lánnyal, az Alizzal. Vele járok. Ismeri valaki? Jobb is.

Na, nézek körbe; a sarki épületben, ahol eddig a fénycenter volt, később meg háztartási cikkeket árultak, most játékterem van. Kibaszott nagy játékterem, addig nem is tudtam róla. Megtapogattam a nadrágzsebem, jól emlékeztem, az ezres mellett egy százforintos érme is lapult benne.

Benyitok. Megint nézek körbe, mint Árpád Feszten, két sorban, jobbról és balról játékgépek, szemben bárpult, mögötte negyven év körüli festett nő, olyan, mint a szén, meg egy fiú. Húszéves lehet, mint én, de szőke, vékony gyerek. Ha nem borotváltatnám a fejem, én is ilyen szőke lennék, csak nem olyan girhes, másfél éve lejárok gyúrni az Atlaszba. Azóta békén hagy mindenki, még a cigányok is, senki nem mer kezdeni velem. És a régiek is, akikkel néha még lemegyek a Komló térre, tisztelettudóak. Megnőttem a szemükben. Tubának becéznek. Így mondják azóta, így mondjátok ti is, ezt szeretem.

Na, bent vagyok a játékteremben, de még körbe se nézek rendesen, kérdezi a negyven év körüli cigány nő, hogy parancsolok-e valamit. Ingatom a fejem, és mondom is neki tisztességesen, hogy nem, köszönöm.

Nyerőautomata nincs, kiválasztok egy olyan gépet, amit ismerek. Száz forintért három életet ad. Gondoltam, negyedórát eljátszok vele. Előveszem a pénzt, bebillentem a nyílásba. Figyelem a villódzó képeket, de Aliz jár a fejemben. Barna bőrű lány, de nem cigány. Négy hete vagyunk együtt. Tiszta nő, tekintete, mint a nyár. A haja éjsötét, ha belenézek, este lesz. Fekete pont van az arcán, balra az ajka fölött. Az meg két narancsgerezd. Vérnarancs. Ha néhány évvel idősebb lennék, lehet, hogy elvenném. Ezen gondolkodtam. Meg azon, hogy ha most venném el, biztosan megcsalnám. Nem bírnék egy nő mellett megmaradni. Ilyen a vérem. De szerintem, ha megismerek még tízet-tizenötöt, lehiggadok. Csak most még hiányzik az újdonság, nem is a tapasztalat, mert az megvan. Érdekel a testük, a titokzatos női test.

Nem hiszem, hogy számít a korkülönbség, hallom a festett cigányasszonyt a bárpult mögül. A fiúhoz beszél, a nyeszletthez.

Te tudod, Rita, mondja a nyeszlett.

A nő nevet.

Nem úgy értem, kedves Imre. Egy húszéves nő járhat negyvenéves fickóval, és még idősebbel is. Ha fordítva van, megszólják.

Nem kell azt tudnia senkinek, mondja a nyeszlett.

A festett megint nevet.

Az sem úgy van, kedves Imre. A nők nem csak azt akarják.

Hanem, kérdezi a nyeszlett.

Színházba, moziba menni, mit tudom én, mondja a cigány.

És akkor mit lehet csinálni, ha a sors egy fiatal fiút rendel egy negyvenes csinos nőhöz, próbálkozik szánalmasan a nyeszlett.

Ugyan már, Imre, a sors nem rendel ilyet, mondja a festett. Aztán hozzáteszi, hogy szerinte nincs is olyan, hogy a sors eleve elrendeli, mit akar.

Persze, hogy nincs, gondoltam. Aztán pörgettem tovább magamban. Ha például úgy döntöttem volna, hogy veszek egy kólát, nem tudnék játszani. Legfeljebb, ha felváltanám az ezrest. De az meg kell mozira. Erre gondoltam. Meg arra, hogy ha nem játszanék, nem is hallgatnám ezt a baromságot. Kint várnám Alizt a Komló téri padnál, miután megittam a kólát. Persze, ha úgy döntök, hogy dobozos kólát veszek, kivinném azt is, és akkor Aliznak is jutna. A sors meg kibaszottul azt csinálhatna, amit akar.

Ilyeneken jártattam az agyam, aztán nézem, már csak két életem van. Jobban kezdtem figyelni a gépre, de megint elkalandoztam. Nem vettek fel a bútorgyárba, pedig háromszor próbálkoztam. Másfél éve vagyok a húsosoknál, de utálom. Rakjuk a fél disznókat egész nap a kamionra. Mondjuk, edzésnek jó, de estére csupa vér vagyok. Gondoltam, elmegyek Szegedre, azt mondják, kibaszott nagy bútorgyárak vannak arrafelé. Meg villamos. Jövőre még egyszer megkísérlem itt, és ha akkor se sikerül, elmegyek Szegedre. Néhány évet lehúzok, csajozok egy csomót, aztán, ha Aliz kitart mellettem, hazajövök és feleségül veszem. Ha meg a szegedi bútorosokhoz se vesznek fel, ilyen játékgép-vállalkozást csinálok, gondoltam.

A moziban sötét van, nem látják az emberek, ki hány éves, hallom megint a nyeszlettet.

A nő nevet, úgy felel.

De el is kell menni a moziig, Imre!

Aztán csendesebbre fogja a hangját.

Tegnap este, amikor jöttem váltani, megint láttam azt a lányt, aki a Gerelyessel járt, de már otthagyta.

Ránéztem az órámra, még tizenöt perc volt a találkozóig. Mondom magamban, két órát együtt lehetek Alizzal, csak utána kezdődik a mozi.

Úgy vihogott, mint egy liba, tudod, a Töreki lány, a fiatalabb, folytatta a festett.

Füleltem.

Az Asztalos Bélával volt, akié a Royal Ház.

Na akkor betettek. Úgy éreztem, gyomron rúgtak. Nagy rúgás belülről. Mintha akna robbant volna a hasamban. Kint meg sötét lett, utána csend, de csak egy pillanatra.

A libák nem is vihognak, gondoltam aztán.

Teljesen belezúgott abba a hapsiba, pedig az Asztalos Béla már legalább ötvenéves, folytatta a nő.

Rosszul láttad, mondta a nyeszlett.

Vak ez a nő, gondoltam én is, de a repeszek majdnem szétfeszítettek.

Van szemem, feleli a festett. Karon fogva mentek. Az Asztalos Béla még ki is nyitotta előtte a kocsiajtót.

Na, akkor már a Royal Ház közepén álltam, persze csak fejben. Keresem az Asztalos Bélát a szememmel. Amikor megvan, odamegyek és lökdösöm. Aztán megfogom a nyakkendőjét, és azzal együtt emelem meg az állát. A szemébe nézek, úgy rúgom hasba. Fájjon neked is, baszd meg. Aztán ellököm.

Fél perc múlva már Aliznál voltam. Az otthoni szobájában. Asztalos Bélát látom az ágyon. Pedig otthagytam a Royal Ház parkettjén. Aliz meztelen. Asztalos Bélát ököllel ütöttem meg, de Aliznak is adtam egy pofont. Láttam, ahogy hasadtak ki a vérnarancsok. Aliz maga elé kapta a ruháját, a virágmintást, amit annyira szeretek, aztán sírt.

Nem otthon vagy, hé, rohant felém a cigányasszony.

A hangja mély kútból jött, szegény Bagdi Pista ugrott ilyenbe, amikor a felesége elszökött.

Nézek a nőre, aztán elveszem a kezem a billegő géptől. Mondom is neki tisztességesen, hogy bocsánat.

De ő mintha nem is hallaná. Fenyegetni kezdett, hogy ha tönkrement, megfizetem. Nézi a gépet, aztán néz engem, és mosolyog. Azt mondja, már csak egy életem van.

Na akkor ütöttem meg.

A rohadt kurva.

Szórakozik velem.

Lesem, hogy mi van. Izom Rozi, összeestél, kérdezem, aztán belerúgtam még, de nem nagyot.

Nézek a fiúra, utána meg a nőre, vérzik a feje.

A nyeszlett a telefonért nyúlt, a keze remegett.

Bocsánat, mondom a nőnek megint. Felemeltem, nem volt nehéz, kis vékony liba. Amikor a bárpultra tettem, a teste több poharat letaszított a padlóra. Láttam, hogy öszszetörnek, de nem hallottam üvegcsörömpölést.

A nyeszlett bevizezett egy ruhát, letörölte a vért a nő arcáról, nem is látszott már semmi. Megnyugodtam. Belerúgtam a bárpultba, aztán arrébb mentem. Nézem a gépet, nem adott már több játékot. Gondoltam, csináljatok, amit akartok, én megyek.

Akkor hallottam meg a rendőrautót, vijjogott, mint a filmeken. Indulnék a nyeszlett felé, hogy pofán vágjam, de jön be a két rendőr, mondják, hogy igazoljam magam.

Kivittek az autóhoz, nem ellenkeztem, hadd örüljenek. Amikor betettek hátra, mentőautó érkezett. Két fazon hordágyat vitt be a játékterem ajtaján, aztán jött még egy rendőrautó. De akkor mi már indultunk. Kavargott a gyomrom. A kilométeróra mutatóját néztem. Pontosan százzal hajtottunk. Elfordítottam a fejem, hogy ne lássam a hülye rendőrök pofáját. Bámulok ki az ablakon, egy öreg férfi kézikocsit húz maga után. Na, gondoltam, azzal nem jutsz messzire. Cigánykutya a nyomában. Fekete tacskó. Nézek ki a másik ablakon. A Komló téren át megyünk. Aliz ott áll a padnál. Az óráját figyeli. Az a kibaszott virágmintás ruha van rajta.

Vissza a tetejére