Világerdő, Görcs
Világerdő
fölötte csomós felhők
összeködlött bárkái
körötte furcsa szárnyasok
sorjázó integetése
alattuk különös utak
széles-gyalog-, tölcsér-autó-futam
szemek könyökölnek
a táj elfutó ablakába
fakó kabátokban
röppenve köszöntő kezek
kivel honnan merre menjek
nem félek: elrendeznek a fák
a szőke barna fekete hajú fák
Görcs
Legfontosabb az energia
fenntartó erős szele
a levegő simasága
hogy elcsússzon a fák felett
karóba ugrás helyett
a futómű kinyílása
elorzott kerék helyett
surlódó pályasík
irányítók ébersége
szemük éjjeli pásztája
programozott vágy hitében
számítógépek nyugalma –
biztosítás nélkül
az összhang ma nagyon fontos
Vissza a tetejére