Világerdő, Görcs

Világerdő

 

fölötte csomós felhők

összeködlött bárkái

körötte furcsa szárnyasok

sorjázó integetése

alattuk különös utak

széles-gyalog-, tölcsér-autó-futam

szemek könyökölnek

a táj elfutó ablakába

fakó kabátokban

röppenve köszöntő kezek

kivel honnan merre menjek

nem félek: elrendeznek a fák

a szőke barna fekete hajú fák

 

 

Görcs

 

Legfontosabb az energia

fenntartó erős szele

a levegő simasága

hogy elcsússzon a fák felett

karóba ugrás helyett

a futómű kinyílása

elorzott kerék helyett

surlódó pályasík

irányítók ébersége

szemük éjjeli pásztája

programozott vágy hitében

számítógépek nyugalma –

biztosítás nélkül

 

az összhang ma nagyon fontos

Vissza a tetejére