Időnként bedzsalunk a Városba, megnézzük a mozit, vagy elmegyünk a diszkóba pörögni. De többnyire itthon kocsmázunk. Ilyenkor mindig a foci a téma. Hogy az Újpest mit csinált. Meg a Fradi. Imádom a focit. De ténylegből, nem úgy, mint a Gálvölgyi. A csajom is mindig mondja, hogy otthagy majd, ha állandóan a fociról nyomom a sódert. De azén a meccseken ő is ott van mindig, a korlátnak támaszkodva röhögcsél a barátnőivel.

Tavaly még rendszeresen játszottam a Felsőjárányi Bányászban. A megye kettőben nyomtuk, nem is ványadtan. Mondta is a Zsiga bá: ha így folytatjuk, enbéháromba is felmehetünk, akkor a Várossal is játszhatnánk, ha azok kiesnek a kettőből.

Zsiga bá a menedzserünk. Ő hozta nekünk a mezeket Koreából. Elég állat mezek, eddig csak a Városi Kötöttárugyár pólóira hímezte fel a Koleszár húga a számokat. A Koleszár faterja ott dolgozik a gyárban. Ő zsírozta le, hogy leselejtezzenek pár fehér trikót, aztán megbugázta az egész cuccot. Koreából tutkó kajak mezünk lett. Mint a profiknak. Néztek is az alsószadaiak, mikor kimentünk a gyepre. Addig bambultak, míg bekínáltam nekik két dugót, meg a Karesz is vágott egyet. Égtek, mint a rongy. Mondta is a Zsiga bá, hogy mindenki a vendége a restaurantjában a meccs után egy ebédre. Frankón. Aztán valami gáz lett, mer akasztottak kettőt negyvenről, Csumi, a kapusunk csak nézett, mint nagyanyám a mozgólépcsőre, mikor fenn volt Pesten a nyugdíjaskörrel. Mondta is a Zsiga bá, hogy ha hozzuk a meccset, akkor rendel nekünk virslit a meccs után. De a második félidőben is csak lestünk, mint kisdobos a női zuhanyzóban, a szadaiak osztottak még kettőt, mi meg mehettünk haza vajaskenyeret falni. Jani bá, az edző is pipa volt baromira, mondta, hogy áthív pár srácot a szomszéd faluból, Kispárkányról, ahol épp most szűnt meg a fociklub. Hát, ahogy ott játszottak, nem is csoda.

Na, aztán jött a meglepetés. Egyik edzés előtt a Jani bá meg a Zsiga bá elmondták, hogy szerződtettek egy új játékost. Meredtünk nagy bambán, hogy akkor mi van. Akkor megmondták, hogy az új játékos a Kotula lesz. Beszarás. Értitek, a Kotula?! Ilyen híres ember még nem is járt Járányon. Ja, itt volt az a jó kiállású politikus, tisztára mint a Zsiga bá, lökte a dumát, hogy mondjanak le a mocsok gazdag komcsik meg a többiek. Aztán fizetett az egész kocsmában mindenkinek egy fröccsöt. Pedig voltunk vagy tucatan. Szóval jól lökte a rizsát. Ő is szereti a focit.

A Kotula játszott a Városban, mikor két évig a professzionálisban gyűrték. Hú, de király volt! Olyan kapufát rúgott a Fradinak, szerintem még mindig emlegetik Pesten. De nálunk biztosan. Azt mondják, majdnem leszerződtették a Vasasba, végül helyette valami román kalauzt leszedtek a vonatról, aztán mezbe öltöztették. Mondta is a Zsiga bá, hogy Kotula akár válogatott is lehetett volna, dehát oda csak Pestről lehet bekerülni. Aztán a Kotula elment a svájci másodosztályba, igazi profi lett. Mondta is sokszor a Városi Lapnak, hogy mennyire kemények ott az edzések, meg hogy a hozzállás, az is más. Mikor átszerződött az osztrák negyedosztályba, kérdezték tőle, hogy nem visszaesés-e ez, akkor is megmondta az őszintét, hogy nagy pénz, van foci, kis pénz, nincs foci.

Mikor idejött hozzánk, mondta a Zsiga bá, hogy becsüljük meg magunkat, tanuljunk sokat a Kotulától. Biztos a hozzáállásra gondolt. Aztán bejött a Kotula is az öltözőbe, rögtön látszott, hogy igazi futballista. A sérója tök állat volt. Bundesliga-séró. Volt ugyan egy kis pocakja, de az volt a Karesznek is, mégis ő volt addig a király spíler a csapatban. Aztán a Kotula végig sörözgetett a Zsiga bával, míg mi edzettünk, de hát ez nem is csoda. Minek neki edzés, ilyen múlttal! Ennek a Kotulának a vérében van a foci. A meccseken kiosztott pár filléres zsugát. A bíró meg egyszer kiállította. Apám, szerintem nem tudta, kivel szórakozik! Kotula kajakra beszólt neki, igaza volt. Mit szórakoznak vele, pont vele, ilyen múlttal?! Le is vertük az ellenfelet, úgy bedühödtünk. A nézők meg a bírót vették kezelésbe a meccs után. Írta is másnap a Sportlap, az országos, hogy Járányon beépítették a játékvezető fejébe a kispadot. Pedig az csak a Jani bá horgászszéke volt, amit a hentes hozzávágott. Már a bíróhoz, nem a Jani bához.

Lényeg, hogy a Kotula jól kente a témát. Dumáltuk is egymás között, hogy hogyan tudott a csapat idecsábítani egy ekkora májert, ilyen múlttal. Aztán Jani bá elárulta, hogy a Zsiga bá a használtautó-kereskedéséből felajánlott egy béemvét, tutkóra testvéri áron. Kotula meg belement, hogy az idény végéig itt játszik nálunk. Igazából csak négy-öt meccsen játszott, utána elszivárgott. Tutira kispálya volt ez neki. De asszem sokat tanultunk tőle. Fel is jutottunk a megye egybe. Igaz, volt egy kis sumákolás, például a Városi Főiskolai FC ellen. Azoknak mondtunk, hogy tesók, mi fel akarnánk csusszanni a felsőbb osztályba. Aztán a Zsiga bá elvitte őket kajálni a restaurantjába, meg adott pár ingyen menetet a játéktermében. Mondta is a Zsiga bá, hogy mi mindent megtesz értünk, és kajakra igaza is volt. Az idény második felében az összes bíró törzsvendég volt már a Zsiga bá kocsmájában. Aztán már nem nagyon állítottak ki tőlünk senkit. Kezdtünk mi is professzionálisak lenni.

A nyári felkészülés alatt lesérültem. Az alsószadaiakkal játszottunk meccset, a tuskó balhátvéd belelépett a bokámba. A gyereket elkaptam a kispárkányi művházban, amikor diszkót rendeztek, aztán a Lada-vezérműtengellyel kicsit megrendszabályoztam. Mikor felépültem, egész jól ment a játék: a városi ifiknek rámoltam hármat, a Fradi ifi háromnak is bealáztam egyet. Mondta is a Zsiga bá, hogy ha továbbra is ilyen jó leszek, ki se lehet robbantani a kezdőből.

A bajnokság elején a Jani bá elmondta, hogy mindenki, aki lesérült, lehetőséget kap a bizonyításra, hogy visszakerülhessen a csapatba. Akkor azt gondoltam, ez rám nem vonatkozik, mert én már jól nyomom. De kiderült, hogy a Zsiga bá tesója is lejött játszani, mer addig még csak tornateremben nyomta kéthetente szerdánként. Ki akarta próbálni a nagypályát. Kipróbálta. Hát, én egy ilyen próba után másik boltot választanék! Ő más véleményen volt, játszani akart. Jani bá mondta nekem, hogy a Zsiga bá öccse, és tudom, mit meg nem tett Zsiga bá a csapatért. A Zsiga bá tesója meg már elmúlt negyven, úgyhogy nincs már sok lehetősége játszani, legalább hadd focizzon kicsit. Hát, a Jani bának igaza volt, de azért nem esett túl jól, hogy az ősszel egy meccsen se játszhattam. De mindegy, a csapatnak ment, a Zsiga bá öccse meg kezdett kupálódni, majdnem rúgott is egy gólt. Mindig hozta a jó piákat, mer amúgy italnagykere van a Városban.

Asszem beköltözöm a Városba. Van most ott egy jó meló, eddig a csapat miatt nem mentem... A Városban legalább van kábeltévé, nézhetek focit, amennyit akarok. A csajom meg se mer mukkanni, tudja, milyen kajakra ki vagyok hegyezve a focira. Újabban járok a Város meccseire, tagja lettem a B-középnek, megyünk mindenfelé az országban. Néha jól megagyalnak minket, de az is tök buli. Itthon visszaadjuk kamatostul. Időnként lejárok edzésre is, de leginkább csak dumálok a haverokkal. Jobbára a fociról. Mer én imádom a focit.