HMNE HNDE meséje: örökké

volt egyszer talán egy sziget * amikor megszületett látta az óceánban állatok sokasága él * halak bálnák delfinek az elsőkben azt hitte ő is egy állat és szabadon úszkálhat kedvére * a nappalok és éjszakák egy egy pillanat kergetőzvén szürkeséggé mosták fakították egymást a nap csak fölpattant az égre szikra s már el is merült s a hold egy furcsa pislogó szem rá kellett döbbenjen ez nem az ő léptéke * aztán egy napon rájött a szigetek soha nem találkozhatnak legföljebb egy kókuszdiót küldhetnek egymásnak a dió partot ér szempillantás gyökeret ereszt s növekszik s dióit szórva szaporodik és így és tovább az ideje végezetéig * egy napon aztán kikötött a szigeten HMN a nagy varázsló * mi baj miért nem nevelsz pálmafákat kérdezte * ó varázsló lennék inkább bálna vagy akár delfin is panaszkodott a sziget * legyen * mondta a varázsló és lélekvesztőjére szállt a sziget pedig bálnává lett és nappalai végtelen hosszúvá s csak végtelen hosszúvá az éjszakái * a bálna így élt sokáig boldogan és boldogtalanul amíg meg nem halt *

Vissza a tetejére