A hattyú csak egyszer szól

Amikor a jégbe törött hattyú érzi halála közelgését, utolsó, egyetlen

énekébe, mit nem hall senkisem, beleadja összes intenzitását, erejét.

És énekel, míg lassan köréje nem fagy a víz.

Haldoklásának hosszú pillanataiban pillanatai követik csupán,

honnan tudni hogy énekel, vajon miről, hogy hangja-éneke különös-

szép, és vajon hová lesz az egyetlen, az utolsó.

Őt nem látni, ő mégis lát, a köréje fagyott víztükrön át halvány

hattyúalakot, színre át homálylón, mint ahogyan még sohasem,

mégis, mintha már látott volna. És homályló alak néz rá távoli,

fürkésző pillantással, hűvös, személytelen kíváncsisággal, az észrevé-

tel legcsekélyebb jele, szándéka nélkül.

Hová lesz a hattyúdal

Soha senki nem hallhatja,
visszhangtalan, ahogy él,
hogy maga is jéggé dermed,
benne ahogyan a szép.

Betördeli, a vízbe
fagyasztva, őrzeni meg,
fél szárnyával, odaát,
féllel innen, fogja át.

Jégtáblákba tördelve,
csordul lassan éneke,
tört szárnyával fogja, már
innen és túl, odaát.

Hangját őrizni, nyeli
a víz, vissza, nem veri.
Ha kezd olvadni a jég,
hangja haza, hova tér?

Az észre nem vett hableány

Hányszor nézte, idézte
szobor-arcát, igézve
várta, nem jött igéret.

Adta, gyönyörű hangját
elvenni, mozdulatán
át, nyúlni túl, odaát

járt, kések élén, érte.
Ő nem tudta, nem kérte.
Mást választott. Megérte?

Hogy ő tudja, nem elég

Mint Kasszandra, a királylány:
mindent tud, mindenkin átlát.
Nem hisz neki soha senki:
mindentudása megöli.

Egyszerre gőg és alázat
Kasszandra királyleánynak
lenni. Mindent tud, mindenkin
átlát. Őt nem látja senki.

Legyeknek lett lány

Se kutyám se gyerekem.
Nincs ki a négy kerekem.

Ember legyek vagy állat.
Állatnak jobb, kiabálhat.

A kutya érzékeny. Én nem?
Mifenének fennétek rám

a fogatok. Befogatok.
Miért pont én, mikor annyi

nő, mint a nyű
van, szoktam mondani.

Légy legyek vagy ne legyek.
Majd eldöntik a legyek.

A túlpörgött lány

Kékszemű volt szőke, angyalian tiszta,
elforgatta magát kilencven foknyira
magától, ott távol pörög mint a rokka,
baljós fényben vörös, zöldszemű boszorka,
forogja magát ki soha nem forogja,
rögzíti rossz fényszög, lesz forgása foglya,
örvénylik a kettő, közt, bármit odadna,
forgatná már vissza, mása, nem fogadja.

Hét meg- fékezhetetlen fej

Lefejezi. Befejezi? Nem. Elkezdi.
Befejezi lefejezi
új nő neki mesebeli
ez a gyorsaság -
kantár fogja nem hat rá
a sárkánykő se be se ki -
sebesedik.

A szirén-osztag

Mozgósítva a teljes
kelléktár.
Erőszakot igér-vár.

Bevetésre mindig kész,
sziréna riaszt, igéz-
ni, tüzel egy sor szirén.

Kombattánsan menetelnek
a kifutón mint hadsereg,
lavinaként gyűl az erő-

szak, merítni újult erőt.
Választottjához köze
nincs, ebben az ütközet-

ben egy mozog azon át
rezonál.
Rá a teljes arzenál.