Ennek a mesének számos változata ismert, s az okos, leleményes ügyvéd szerepében ördög/cigány lép fel általában. Tréfás legenda-meseként bárhol gyűjthető, mindenütt nagy sikerrel mesélik.

Talán nem mindenki számára köztudott, hogy a népmese eredeti funkciója a beás közösségekben a felnőttek közös szórakozása volt. Hagyományos mesemondási alkalom sokszor adódott. Ilyen lehetőséget kínáltak az alábbi ünnepek: névnap, születésnap, keresztelő, a karácsony, a virrasztás. Ez utóbbi alkalom még a hagyományaikat kevésbé tartó közösségekben is gyakran jelent manapság is mesemondási lehetőséget. Bár a virrasztás folyamata közösségenként más és más, egy adott közösség által jól ismert és pontosan betartott rituálék mellett zajlik. A legklasszikusabb forma, amikor a gyászoló család és rokonság sötétedés után az udvaron tüzet rak, s ezt körbeülve idézik fel közös emlékeiket, történeteiket az elhunytról.

A virrasztás éjszakájának kedvenc műfaja a mese. Ilyen alkalommal általában csak férfiak mondhatnak mesét. Ha a halott családjában nem volt jó mesemondó, úgy erre az alkalomra gyakran úgy hívtak elismert mesélőket.

A beás népmesék közül sok a magyarban is jól ismert, ezek azonban többé-kevésbé különböznek a megfelelő magyar változatoktól. E mesék fő és mellékszereplői általában cigányok, szokásos cigány mesekezdő epizóddal induló történetek (az apa, anya újraházasodása, az árván maradt gyerekek sorsa, azok boldoguláskeresése). Alapmotívumuk gyakorta a lentről feljutni akarás, a nyomor, a szegénység így vagy úgy történő megbosszulása. Miért e nyomatékos hangsúly? Talán azért, mert a mesélő minden ízében átéli hősei sorsát, s a teljes azonosulással meséi hitelessé válnak (annak ellenére, hogy estenként tündérmesei formát öltenek.) Márpedig a társadalmi, erkölcsi, élethelyzetbeli hitelességet a cigány közösségi mesélésnél a hallgatóság feltétlenül megköveteli. A beás népmeséknek, a mesemondásnak fontos szórakoztató, konfliktus-feldolgozó, kommunikatív szerepe van. Sajátosnak mondható, hogy meseszövésében az ősi, sok helyen megtalálható elemek mellett a ritkábban előforduló, jellegzetesen cigány tündérmesei motívumokba is könnyed természetességgel szövi bele a cigány mesélő az őt körülvevő valóság hétköznapi, esetenként modern elemeit. Az így létrejött rendhagyó mesekompozíció csupán a kívülálló számára tűnik zavarosnak, a cigány kultúrában azonban ez nem az.

A mesékben a tündérmesei és realisztikus elemek keveredése gyakori. Talán nem túlzás azt állítani, hogy a beás mesék alapja, legfőbb motivációja a megélt, az átélhető valóság. Ezeket az élményeket dolgozza fel. Az ősi elemek megléte mellett egyre erőteljesebb a modern világból vett jellegzetességek észrevétlen mesébe hatolása. (Ezzel magyarázható, hogy nem ritka - többek között - a királykisasszonyok videózása, rádiózása stb. motívumok előfordulása.)

A hallott, tanult mesemotívumok, melyekkel zsonglőri ügyességgel bánik a mesélő, mintegy ürügyül szolgálnak az éppen hangsúlyozni kívánt mondandó élvezetes megfogalmazásához, a fantázia szabad szárnyalásához.