Ima helyett

Nyugtalanságom magamban őrzöm
mint levegő a por súlyát.
Hajdani bőrömbe burkolózva lassan
feloldódom áttetsző pórusaimban.
Tekintetem alján rebarbara illatú a csend.
A megtérés mögött könnyű hófúvás rejtezik.
Áldom azt a téli éjszakát, mikor
megkoccantak a fogaid és
bebocsátást kértél hozzám.

Vissza a tetejére