Tetradrachma

Már csak az ujjaimmal tapasztalom

Még láttam A kép - talán az utolsó –

visszarémlik: nehéz miként a széttört testnek

szilánkos sóhaj Az érmén

hellén rózsa - öt szirmos

miként Krisztus teste - a másik oldalán

félprofilban férfi fej - Heliosz istené

A tömegét tenyeremmel mérem: ezüst

Féloldali arc - emlékezem -

s hogy - sárga színméz

félbolond napraforgó-szirom - milyen is a fény:

 

A két oldal ábrája egy testbe forrva

képezik az érmét

vagy az érme izzó fémhúsa

nyújtja a hátukat dűtő ábráknak több-lényegét?

Szemmel nem ellenőrizhetem

Az éles peremen köröket szalad

mutatóujjam - köröm percent – és

szüntelen ugyanoda visszatér

Koccannak a szavak

- kockáit csörgeti rázza a gyermek –

amelyek csupaszon körbevesznek

Értem vak Jorge Luis Borges

amiért a homályt úgy dicséred

mielőtt testedbe befoglaltad

- illó zörejét a doboz acélvértje - a végtelen sötétet

 

Tapadok hozzád emlékező elme

mint akáci faághoz verdeső levél

tintához írás

sok vérű jáspishoz a belső csillogás

Tartanám egybe

- csiszolt követ a szédítő ragyogás –

amit darabokban leszelt

- a dolgokról mindazt ami látható - a hasadás

A színes a fényes a megformált anyagot

 

A rhodoszi napisten homloka-arca

- a derű sugarával - az értelemben

gyöngéden még egymáshoz tartoznak

Tulajdonságait

mint ruhadarabokat lassan leveti

Sötét lesz Nem lesz tapasztalat

Sötét van Sötét Nincs tapasztalat

A suhogás a ropogás a suttogás a huhogás

a csettenés a csoszogás a csattanás a csobbanás:

a dolgokból a hangjuk is kiszakad

Pillanat-hosszú szárnyaival megérint mind

s mind

nagy szárnyain némán elhalad

Az érem - a föld testmelegével - a markomban

Nem marad több

csak a hang nélküli szavak csak a hangtalan szavak

Vissza a tetejére