Seymour Glass (1917-1948), amerikai költő. New Yorkban született, ott élt. Öngyilkossága után nagyon népszerű lett. Rövid terjedelmű munkáinak gondolatiságát néhányan a zen-buddhizmus tanításaira vezetik vissza. Sokan az amerikai beatirodalom egyik korai előfutárának tartják, ugyanakkor, ha gyakorolt is némi hatást Ginsbergre, Corsóra vagy Kerouacra, ez a hatás csak áttételes, nehezen kimutatható. A mostani válogatás alapjául szolgáló kiadás:
THE COMPLETE POEMS OF SEYMOUR GLASS ZIEGLER AND SON, NEW YORK, 1989
Ir.: Jerome D. Salinger: Seymour. An Introduction
(Petőcz András)

Lakásom küszöbén

Összegömbölyödve
kismacskaforma
alszik, bizalommal.

A nagy juharfa

Piros és sárga
levélerek szaladása,
mintha remegés -

Kint, a hidegben

És ott áll, kint a
hideg éjszakában, és
türelmes, és tűr,
és várja, várja,
hogy beengedd végre -

Háború

Azt mondja, hábo
rú lesz, és eltorzul az
arca, ahogy mond
ja, még ki se tudja mond
ani rendesen.

Találkozás a Mesterrel

Mester, ha veled
beszélek, csak dadogok,
pedig éppen ezt
a dadogást akarom
örökké elkerülni -

Fű és Szél

Hajlik, hajladozik.
Puhán, ahogy felette
ura végigsöpör.

Tevékenység

Ülök, nézek ma
gam elé. Nagyon is sok,
amit épp teszek.

A gazdag ember

Szótlanul tanít.
Tétlenül cselekszik.
Minden az övé.

Sziromidő

Virágok szirma
patakba hull, mint faág:
annyira siet.

Messzire fut

Messzire fut a
vad, mikor nyom nélkül jár
ja az erdőt, a
mikor tétlen és ami
kor oly igazán csendes.

Túl a folyón

Valami van túl
a folyón, túl a folyón
nem én vagyok.

A járható út

Nem jó út az, hol
könnyedén lépkedsz, ahol
mosolyog minden.

Az utazó panasza

És a kabátom
zsebeit titokban te
letömték súlyos,
láthatatlan, gyönyörű
szép ajándékaikkal.

Sötét úton

Hogy fúj a szél!
És a fák is: dühödten
hajladoznak.

A banánhal vágyakozása

Mindig kifelé!
Mindig ki! A szabadba!
Itt: banánhegyek.

Columbia-egyetem, New York

Római harcosként vonulok,
népek ünnepelnek
és virággal hintik be utamat -

Eső, New Yorkban

És hagyom, hagyom!
Hogy vidáman végig: cso
rogjon arcomon -

Köszöntés New Yorkban

Azt mondom, hej!, és
figyelem, hogy egy lepke
az arcodba ütődik.

Hajnalban, amikor

Mindegy és mindegy.
Hajnalban, amikor már
mindennek mindegy.

Egy esküvő emlékei

Még életében
annyira melege nem
volt soha, mint akkor, a
hogy ott állt, és fent,
a magasban, hófehér
madarak ellebegtek -

Gyanú

Összeesküdtek.
Mindenáron boldoggá
akarnak tenni.

A citromsárga folt

Ahogy megérintem,
ahogy megjelöl,
ahogy mindörökre -

A Kövér Hölgy kiáltozása

Szája összezárva,
és szinte süket a csend:
de a szemei!

 Petőcz András fordításai