A munka

Lilla úgy határozott, hogy egyetemi
tanulmányai mellett elmegy dolgozni,
ami számára nagyon vonzó volt, bár én
sajnáltam, mert azt szerettem, ha mellet
tem van, nem pedig máshol, de végül is
így tudhatom, hogy hol van, akkor is, ha nem
Velem, és Ő is tudja, hogy én hol vagyok,
ha nem vele, és Lilla elvállalta első „ko
moly” munkáját a szemközti moziban, Ő mint
jegykezelő: Na majd mozizhatunk orrvérzé
sig! - dicsekedett, s persze ezt ki is használtuk,
jártunk a moziba, Lilla dolgozni és szórakoz
ni, én csak szórakozni, meg lesni Őt, hogyan
is dolgozik valójában, és Lilla nagyon szorgal
mas volt, összebarátkozott a kollégákkal, néha
eljártunk a mozis bulikba, néztük továbbra is
szorgalmasan az új filmeket, s tájékozottságunk
egyre csak nőtt, és nőtt, mint a paszuly, és mi let
tünk az egyetemen a nagymenők, akik lexikális
tudásuk mellett a világi dolgokban is járatosak,
de kezdtük az egészet unni, Lilla még dolgoz
ni akart, mert ez mégis az első komoly, mondta,
ahogy te is, bólogattam, hogy tudom, és még új
évig valahogy kibírom - folytatta és utána úgyis
vizsgákra kell készülni, és mi néztük továbbra
is a kasszasiker filmeket, játékos szenvedéllyel ott
ültünk a vászon előtt nap mint nap, és néha olyan
jó volt, mintha gyerekekként ültünk volna ott,
gyerekekként, akik minden rossz dolgukat
kinövik egyszer.

A dilisüti

Csak ne nyúlj semmihez!, oktattam Lillát,
mielőtt hosszabb unszolás után végül elhatá
roztam, hogy bemutatom Neki Zakariást, a
bátyámat, szóval elvittem Őt, ahogy én neve
zem: a bűnbarlangba, bátyám harminc négyzet
méteres kis odújába, ami leginkább a kísértetvasút
ra hasonlít; de Lillát ez nem érdekelte, sőt ez érde
kelte igazán, meg az, amint elmondtam neki, ott
mindenféle dolgokat találhat az ember, mert tele
van mindenféle dolgokkal a lakás halmozva, meg ha
muzva is, igaz, ezt nem nagyon verem dobra, bár meg
vallom, Lillának talán ez a hamuzás is tetszene, oktat
tam tehát, hogy ott ne nagyon nyúljon semmihez, a szája
ba meg még véleílenül se vegyen semmit: tehát bármi
vel is kínál minket Zakariás, majd azt mondjuk, hogy
már ettünk, ittunk, Igen-igen! - válaszolt Lilla, elmentünk,
elmentünk kísértetvasutazni, vittük magunkkal Viktort,
a talált kutyát, s egyszerre csak ott termettünk a rendet
lenség közepén, Zakariás valamit sütött, illatra egész jó
volt, megkóstolni már nem mertem, én nem eszek, kell
a fenének, ismerve bátyámat, hogy mi mindent kavart
össze, csak hogy valamit egyen, én aztán meg
nem kóstolom!, hangoztattam újra, figyelmeztetve Lillát az
esetleges veszélyre, de Ő nem emlékezett, vagy talán nem
akart emlékezni otthoni beszélgetésünkre, és odabökte
Zakariásnak, hogy: én szívesen megkóstolnám ezt a süte
ményt. Fogtam a fejem, hogy itt mi lesz?!, Lillácska,
biztosan átgondoltad te ezt?, és már hamzsolták is a finom
falatokat, Zakariás örült, mert Lillának ízlett a sütije, és
örült, mert a kutyának is ízlett a sütije, és örüli, mert Lilla
helyes lány, és én idehoztam neki Őt, persze, és mindenki
olyan boldog volt rajtam kívül, úgyhogy végül én is lakmá
roztam a sütiből, és én is olyan boldog lettem, táncra per
dültem a kutyával, szegényke néha eldőlt, de ez se baj,
mert az a fontos, hogy jól vagyok, és örülök, és ez annyira
jó, és néha ordítottam is egy kicsit, majd megkérdeztem
Lillát, hogy tényleg ordítottam-e, és akkor Ő visszakia
bált, hogy igen, és kiabált, hogy jól van, csak nagyon
dobog a szíve, és el kéne menni az orvoshoz, mert
jól van, de dobog a szíve, és táncoltunk tovább Zakariás,
Lilla, a kutya meg én, és nekem is dobogni kezdett
a szívem, és tudtam: haza kéne már menni, már elég,
elég a süteményből is, dobogott mind a négyünk szíve,
táncolni már nem bírtunk - ordítani még igen, és vala
hogy, arra már nem emlékszem tisztán, hogy hogyan,
elszabadultunk a bűnbarlangból, hazáig rohantunk,
és ordítottunk, hogy milyen jó élni.

Bérhazudás

A bérhazudás olyan egyszerű dolog,
nem kell mást tenni, minthogy a szó
ban is benne rejlik, hazudni valamiért,
legjobb esetben pénzért, de gyakran egy
ajándékcsomaggal kell a delikvensnek
beérnie, bérhazudásra akkor kell mennie
az illetőnek, mikor különböző reklámcégek
felméréseket készítenek más cégek által
kínált termékekről. Az embernek meg csak
az a dolga, hogy előregyártott válaszokkal
feleljen a kérdésekre, mindez álnéven, álkorral,
álfoglalkozással. Miért ne vállalná el az
ember, pláne, ha sokszor hívják. Így történt,
hogy egy ilyen bérhazudásra elvittem magam
mal Lillát, mert kellett még egy ember nekik,
mondtam neki, jó hecc lesz!, bár ott úgy kell
tenni, mintha nem ismernél, de majd itthon
nevetünk az egészen. Lilla belement, mert
neki is jól jön egy kis ösztöndíj-kiegészítés,
Lilla mint Nelli, tolmács jelentkezett be a cég
recepcióján; bevezettek a tárgyalóterembe,
ahol jó húszan már várakoztak, és a cég munka
társai tudományos komolysággal elkezdtek
kérdezni minket a gyümölcsevési szokásaink
ról: milyen, mikor ránézünk egy gyümölcsre?,
milyen, mikor megérintjük?, milyen, mikor bele
harapunk?, melyik gyümölcsbe harapunk bele
szívesebben?, Lilla, azaz Nelli néha rám
pillantott, most sajnos nem segíthettem, adtuk
a szimpla válaszokat, hogy a gyümölcsnek
milyen variáns színei lehetnek, hogy édes vagy
savanyú... - de a komoly embereknek ez nem fe
lelt meg, mondták, valami új, kreatív, mélyről
jövő gondolat kellene! Lilla hallgatott, majd
végül nem bírta tovább: a gyümölcsevés a világ
legperverzebb dolga - kezdte mondókáját, és
ránézni egy jó érett fruttára olyan, mint amikor egy
férfi meglát egy jó nőt, egy jó feneket - körbenéztem:
a cég munkatársai diákos szorgalommal jegyzeteltek,
Lilla meg csak mondta, mondta a gyümölcsevéssel
kapcsolatos dolgokat, hogy beleharapni leginkább
a csókolózáshoz hasonlít, és az a jó, ha kemény, de
érett, és mondta tovább, Lillácska, mit csinálsz?!,
mondta, míg végül elő nem vett egy jó nagy almát,
és bele nem harapott. A cég megköszönte munkánkat,
átvettük az ajándékutalványt, és hazaballagtunk,
én a sarkon megfogtam Lilla kezét, ránevettem: Lilla,
azért legközelebb nem kell ilyen pimaszul igazat
mondanod.

Csoki-story

Lilla egyik nap, mikor hazamentem csoko-
ládét majszolt, imádom a csokit, mondta, ke-
zében az olvadt massza. Utálom ezt az édes masz
lagot, válaszoltam, hogy bírsz ennyit enni?, és
egyébként is, meg fog fájdulni tőle a gyomrod,
és akkor mondhatom, hogy én megmondtam előre,
Ő meg mintha meg se hallotta volna, csak tömte ma-
gába egyre az édes tejes masszát, úgyhogy nem
maradt más hátra, leültem mellé, és magam is hoz-
záfogtam a különböző csokoládék elfogyasztásához,
csak tömtem, tömtem, vigyorogtam és tömtem,
kezem, arcom tiszta maszat volt már, együtt rö-
högtünk Lillával, hogy ha ezt így folytatjuk, úgy
fogunk kinézni, mint Gombóc Artúr, és az egész any
nyira mulatságos volt, ahogy két hülye csaj majszolja
azt a sok csokit, akkor is, ha történetesen én utálom is,
de Lilla szereti, és ez a lényeg, a kredencen is éjszakára
félretett egy darabot, aztán meg reggel látom, hogy bőg,
na min búsulsz annyira, Lillácska, elfogyott a csokid, rám
néz, én meg akkor veszem észre, hogy tiszta barna a lepe-
dője, na nézd, mondja, a sok csokitól bekakáltam az éjjel,
na mi van, röhögök rajta, nézd meg jól, te lökött, ez a csoki,
amit este a szekrényre tettél, kellett neked tartalékolnod, na
így tartogasd a féltett dolgaidat máskor is, jobb elfogyasztani
még időben, nem?, kérdeztem, Lilla meg illedelmesen bólo-
gatott, hogy persze, persze, és hogy legközelebb nem tartogat
semmit, én meg csak nevettem rajta - vigyázz, mert a csoki-
storynk ügyén még egyszer szavadon foglak.

Vallomás

Lilla, mielőtt velem, tudod, szóval mielőtt
én, volt-e férfi ismerősöd, tudod úgy?, tettem
fel a hülye kérdésemet Lillának, s már a ki
mondás pillanatában meg is bántam, ahogy
ez lenni szokott, de Ő nem bánta, hogy meg
kérdeztem, bár utalt rá, hogy nekem is lehettek,
és én nem is tagadtam volna, bár ez a mi
dolgunk mégiscsak más, és mondta, hogy
szívesen beszél róla, arról, hogy az egészben
mi nem tetszik, persze-persze, néztem és
bólogattam, mert igazán kezdtem kíváncsi lenni,
hogy neki mi nem tetszik, mert az tudom, hogy
nekem mi nem, meg azt is, hogy mi igen, de ezt
Lilla elől elhallgatom, és Lilla is elhallgat
dolgokat, de nem bánom, most csak az érdekel,
hogy Neki mi nem tetszik bennük, a mostanában
hanyagolt férfiakkal, és nekikezdett, most nem
mondja el azt, hogyan viszonyult a férfiakhoz,
mert azt egy másik alkalommal szeretné, mert
azt maga sem tudja igazán, csak azt tudja, hogy
most így, a mi dolgunk, ez jó, és elég is, haha,
nekem is, gondoltam, ha tudnád, mennyire jó,
Lillácska, Ő nézett, folytatta, hogy egyvalami
baromira idegesítette, mikor egy pasassal volt,
és nem csak egy pasival, mindegyiknél megfigyel
te, mit?, mit?, kérdeztem, szóval minden fiúm,
vagy mondhatnám, minden férfi, aki szerelmet
vallott nekem, válaszolta töredelmesen, egy oktávval
feljebb beszélt, mint egyébként szokott, úgy
nyávogott minden férfi a legintimebb pillanatok
ban, mint egy kismacska, és ez engem annyira
bosszant, de annyira!, néztem Lillát, bólogattam,
bár megvallom, én ezt nem figyeltem meg, na majd
kipróbálom a Prof.-nál, igaz-e, bár, Lillának igazat
kell adni, s örültem annak, hogy nem vagyok férfi, mert
én nem fogok magasabb hangon beszélni, legfeljebb
mélyebben, mondtam Lillának, Ő örült, odajött
hozzám és belesúgott a fülembe.

Lacika

Lilla komoly „munkás” korszaka alatt ba
rátkozott össze kollégájával, Lacival, azaz
Lacikával, az édes, kedves, kennivaló fiú
val, aki vidékről felkerülve toppant be
a mozi zártkörű társaságába, s bár Lilla
nem tartotta olyan kennivalónak, inkább csak
az életunt kollégák állították be így Őt, de
Lilla is szerette, jót tudtak beszélgetni, La
cika örömét lelte abban, hogy a lányok kö
zé vegyülhetett, nagyon örült ennek, sokat
dicsérte a lányok frizuráit, ruháit, s néha
tanácsot is adott, hogy mit érdemes egy-egy
alkalommal fölvenni, s Lillát szerette ár
tatlanságáért, Lilla azért, mert Őt annak tar
totta, szóval jól elvoltak, s az egyébként sem
unalmasnak mondható mozis munkát még
izgalmasabbá és szórakoztatóbbá tette Lilla
számára Lacika jelenléte, tényleg aranyos,
mondtam Lillának egy alkalommal, hívd meg
hozzánk vendégségbe, vetettem fel, és Lilla
meg is hívta, jót mulattunk, Lacika nagyon
kedves volt, mondtuk, jöjjön máskor is el,
jöjjön, mert a mozi úgyis itt van a közelben,
és Ő sose zavar, mert nagyon, de nagyon
örülünk a társaságának, és Lacika megígér
te, hogy eljön, fel is hívott egy nap, hogy
most meg kéne nézni Őt, mert randira készül,
és most fontos lenne, fontos lenne megnéz
nünk, hogy csinos-e, persze, gyere csak,
mondtuk Lacinak, és Laci jött, csöngetett,
és ott állt előttünk női ruhában, magas sar
kú körömcipőben, ott állt előttünk paróká
ban, kifestve, csinos, mondtuk Lillával, és
Lacika ettől nagyon, de nagyon boldog lett.

Lilla és a Prof.

Az egyik Prof.-nak megtetszett Lilla,
már régebben kiszúrtam a dolgot, de
biztossá csak akkor vált a dolog, mi
kor Lilla valamelyik nap azzal dicsekedett
Nekem, hogy a Prof. teljesen oda-
meg vissza volt az Ő szemináriumi elő
adásától, és szeretne Vele beszélni, mert
írhatná a szakdogáját Hozzá, és hogy ez
milyen jó, bár kicsit fél, mert mi van, ha
a Prof. mást is akar, bár neki nem biztos,
hogy lenne az ellen kivetése, miért ne, egész
jól néz ki a Prof. - aha Lillácska, szóval Te
így gondolod, hogy Te meg a Prof., és
akkor én le lennék... na persze! azt Te csak
szeretnéd, és egyébként is, nem gondolod,
hogy ez már túlzás, egy intézményen belül
több is kellene?, Lilla nevetett, de én még
mindig nem tudtam megnyugodni, ezért más
nap elcsábítottam a Prof.-ot, igazán nem volt
nehéz, persze Lillának nem szóltam egy szót
se, Ő örült, hogy a Prof. mégsem akart ki
kezdeni vele, én meg néha beültem a Prof.-fal
egy kocsmába, elborozgattunk, jókat dumál
tunk, és elkönyveltük, hogy milyen bonyolult
is az élet, de én tudtam, hogy Lillácska otthon
vár, és ha hazamegyek, majd megkérdezem, hogy
mi jót csinált az egyetemen.