Kórházi levél helyett

Ma megint leveleket söpört a szél a kórház udvarán.
Szaladgáló nővérek között kerestelek volna, de láttam,
reménytelen – így a ködfátyolos égre feszítve tekintetem
keretezte arcod egy sosem volt nyár törmelékei között.

Aláaknázott sorsom hogyan is hatástalaníthatnád?
Töprengtem, már-már csörögtek a kérdés kulcsai homlokom mögött.
Szívkímélő tipegéssel akárha árnyad követtem volna,
rettegve, hogy szétfoszló gyökeremben végképp belegabalyodok.

Riogatnak e sorok: vágyakozásom hideglelős üzenetei.
Távoli fahasábokban moccan ágyunkat hevítő nyugalmunk.
Tán jól meglehetnénk ketten az egyre zordabban ziháló világban.
Egymás szájaívét rajzolva jelzőként a vágy diadalútján.

Így múlnak itt a napok, talán soha véget nem érnek.
Mezítlen lépteinkre várnak a mind jobban torlódó tengerek.
De csak a karácsony közeleg, fenyők felmeredő tüskéi között.
Várjuk, hogy fészket rakjon bennünk a megváltás csonttollú madara.

Gyöngyi

Nővérkénk neve:
Gyöngyi.
Egész nap képes
lótni-futni, pörögni.
Lábaköze
perzselő vaknap.
(Képzeletem
folyton ott köt ki...)
Ha nem is több,
csak gyöngynyi
fekete lyuk.
Milyen lehet ott
örömködni,
mikor pulzál
s bíbor(lik)?

Istenem,
irigyelhetem,
kinek módjában áll
gyakorta odabökni.
Éltető égő égitest
a szanatóriumi
kanhomályban.

Sír szélén botorkáló
egykor délceg, ma megroggyant
sok-sok vénség
– bizony, Gyöngyi –
szeretne Téged
akár a
vizsgáló asztalra is
– bár mindhiába –
felgöngyölni.

Uram, mit ér, ha bárki
aranyát elém
dézsával önti?
Inkább tudnád meg,
Gyöngyi:
milyen az, Benned gyógyulni
s egész a Tejútig
tündökölni.

Mellbimbód között

Már jól tudom, hogy minden lehetséges.
Vénember roskadt házába jöjj, édes!

Ne félj, a mennyezet még nem szakad rád,
csak pördüljön le seggedről a nadrág.

Játék közben szabadjon levetkeznem,
viruló csiklód virágja lesz nyelvem.

Nem érdekel, hogy percre órák hágnak...
Megcsókolom az ondóhabos szádat.

Test üdve, lelkem fellángoló bőre,
öreg életfám nedvkeringtetője...

Apáca nem vagy, én meg szerzetes nem.
Mellbimbód között jó lesz elhevernem.

Végső lagzira készülhetsz: teríts, s tölts!
Vendégem lesz a víg kaszás, a szívgörcs.

Búcsúzó

Büdös vénember,
mit csinálsz?
Nőre ha fordulsz,
csak zihálsz.

Nem vagy a régi,
jól tudod.
Lekonyulsz, mint a
dróthurok.

Nem fogsz ki selymes
szép vadat.
Becézgetheted
tenmagad.

Hallgatod, az ősz
mit beszél.
Alkonnyal bélel
ki a szél.

Deszkán dübörgő
búcsúzó...
Kikristályodhatsz,
mint a só.

Virágot habzó ígéret

Teli s tele az éjszaka
vetkőző gondolatainkkal.
Zsezseg, susog a vér szava:
valami elveszett. Mily színt vall
dombornyomatként életed
s a tömör betonba ragadt táj?...
Bocsásd meg minden vétkemet,
hogy annyiszor magamra hagytál.

Halántékom célbavevő
idők jöttek. Hát bújnék melléd:
égesse kisebesedő
harapás létünk fojtott csendjét.
Ébren vagyunk: mit hoz az álom?
Káprázat kél és rettenet.
Átkok, csókok fagynak a szájon;
mi egész volt, rég szétesett.

Mint kiszáradt fáról a kéreg,
vágyról az álca mind lehull.
Ágas-bogasabb lett az élet;
szikkadt aszályban rőzse gyúl,
bevilágít évezredet.
Előre, vissza? Olyan mindegy.
Utunkra titkos üzenet
meteor-kavicsokat hintett.

Hogy melletted maradhatok:
virágot habzó, szép ígéret.
Már boldog hegyekkel vagyok
zengőbb, sugárzóbb, mint a fények.
„Ha eltemet, ki eltemet” –
olykor botlanom is szabad már.
Bocsásd meg minden vétkemet,
hogy annyiszor magamra hagytál.

Előttünk még a rét

Mint centrifugában a hálóing, pizsama meg a többi,
örvénylik mélyülőn, mind sebesebben;
úgy pördül lelkünk az ismétlő rügyfakadásban,
nyirokcsatornákból buggyanó szerelemben.

Áldom újaid lopakodó útját az életre
csiklandozó gyönyörig, a szívtáji
simogatásod. Némulok, nem értem, miért kell
a vérmocskos szirmoknak keringve alászállni.

Játsszunk hát növendékfát, bújtató bokrokat,
egymásba gabalyult ágakat lobogtatva.
Esélyünk ennyi. Másoknál a robbanótöltet.
Bénul a jövő, mielőtt szétrohadna.

Tavasz lesz, csakazértis. Sokadik, nekem tán
az utolsó. Szemed zöld-kék tavát
kikben tükrözteted majd? De jaj, előttünk még a rét,
se vége, se hossza. Ritkán nőtt vadalmafák

égigérő lombja alatt pihenünk meztelen.
Képzeljük: az Édent újrateremtette az Isten.
Nem mi vagyunk az első emberpár, s már kígyó
sincs, hogy nászunkra bűvölő pillantást hintsen.

Pillanatfelvétel egy tanárnő nyaralásáról

Elhozott ez a szörnyeteg
azt mondta legyek mellette orchidea
de lehet hogy a gerberát említette
azt feleltem akkor már talán a gyöngyvirág
ugyanis ez hasonlít leginkább
(hogy mire azt már elfelejtettem)
hanem
tébolyító a férfiak rózsa-mítosza
legszívesebben saját falloszuk
körül lejtenének táncot

Tehát eljöttem ide az úriemberrel
ki most a barátom
a vicces az hogy a helyszínt
pont ilyennek képzeltem
szikla szikla hátán az Adriában
még bentebb meg ez a kurva sziget
harsog ordít mérgében a tenger
ez valahogy mégsem zavar
kérdés persze
tudunk-e fürödni ilyen ramaty időben
bár ettől még jól is érezhetném magam
de most engem keresnek telefonon
a francba hogy még itt is utolérnek
szó szót követ de töredék minden
persze a saját hangom is
honnan telefonálsz
meg milyen az idő
effélék
csakugyan jól érzitek magatokat
ez mintha kérdés lett volna
mint egy kamaszlány zavarban vagyok
igen mert ő hívott a másik barátom
tulajdonképpen nem is szakítottunk
sőt vele szívesebben jöttem volna
csak épp eladta a kocsiját
s másikat egyelőre nem vesz
tervezgeti hogy visszamegy a feleségéhez
kivel néhány napja
hajszál híján összefutottam a sétálóutcában egy üzlet előtt
no jól van drága a kártya
viszlát a jövő héten
hányni tudnék a totális csődtől
holott örömömben
a fenekem kéne a földhöz vernem
hogy itt lehetek
s csak a lábom kell szétraknom
ami nincs is igazán ellenemre
némely honfitárs vigasztalt
jól tettük hogy kocsival jöttünk
mert a repülő tíz órával később szállt fel
az ilyesmit meg kell szokni manapság
ebben az alkaloidás világban
szörnyű és idegesítő a hotel
mindenfelé hangoskodó
kölykök kergetőznek
barátságtalanok a pincérek
tényleg jó hogy nem kell mosogatnom
elvagyok itt
bárha minden csak történik velem
talán egyetlen kivétel
a kamatyolás
nagyon mélyeket kell sóhajtanom így is
hogy legalább ezt ne érezzem
gusztustalannak

Ideje lefeküdni
ma este nincs meleg víz
a rohadék tévé sem működik
kérlek benneteket ne csodálkozzatok
de alig várom hogy hazamenjek