1. Madarak szállnak át felettem,
velük röpül az árnyuk,
egy sárga rózsa ablakom előtt
szitkozódik, átkoz.
Bimbózik, nyílik, átjut
lassan az öröklétbe,
akár ez a furcsa délelőtt;
rózsabokor, itt állok előtted,
negyed egy múlt – fél egy előtt.
Az én rózsáim egy vödör szemét,
mindegyik lehunyja szirmos szemét,
fáradt csokor, hamvadó zsarátnok,
szárnyát lecsatolja, s mint egy okos látnok;
szirmok, koszorúk, mákony,
bomlott virág, átsejlő zátony.

2. Ártatlan vagy, akár a bárány.
Ha száz rózsát hoznál, azt se bánnám,
de mért hervad el mindegyik dél előtt?
Port törölgetek, állok a fény előtt...
Bárány, rózsaszirom, rózsagané –
minden szál rózsád az alkalomé,
hoztad, hogy megvegyél,
ártalmatlanná tegyél...
Rózsa, te Júdás-arcú,
rózsa, te tetves!
Öregasszonyok hímzett virága,
rózsa, te redves.

3. Rózsa!

Líra, ballada vagy próza?

4. Indul a rózsa
mindig háborúba.
Tüskéket szúr magába,
Tüskés a szára, tüskés az ága.
Irigység háza, sárga rózsa,
töved a bánat felkarózza.
Rózsa, te csokor lepra,
lehull a szirmod asztalomra,
elhagy kezed, lábad –

leprás vagy, lázas,
estére halványul mázad.

Égő szerelmem testén hullafolt,
rózsa, melynek ruhája volt
piros sárga és hófehér, rózsa,
mely a térdemhez ért, leborulva
adtad, minden csokor után
sírtam miattad.
Rózsa, te sárga!
Az irigység a tövedet rágja.
Irigység háza, sárga rózsa,
spanyol gitár, spanyol szenyóra,
Rózsika, Rózsa, Róza,
utálatom tárgya, Rózsikák.

5. Véteni emberi dolog – mondta a rózsa,
s tövisével szíven szúrta
Hétpettyes Katicát (ki már harmadik
napja tetveit legelészte),
majd szirmait lezselézte,
s kiment a sarokra árulni önmagát.

6. Udvaromon áll a bánat halomba,
térdig járok én a rózsaalomba.
Elvirult már szegfű, jácint, tulipán,
jön a rózsám hatlövetű paripán.

7. Halálod után nyolc nappal
ki vágja le a körmöd?
Hol sírnak érted angyalok,
mert nem visz el az ördög?

Rózsát ki ültet sírodra?
Egész életedben szúrtál.
Ki kér majd néked kegyelmet,
érdekedben ki jár az Úrnál?

Se menny, se pokol.
Nem kellesz sehol.
Élő halott leszel,
visszajársz kísérteni.
Megjelensz minden hajnalon,
és meg fogsz sérteni.

8. A rózsabokrok hónaljában,
a délutáni csendben,
elsimogatom csókjaid,
legyen csak minden rendben.