Csihadóban a nyár.
Sárga rózsa.
Alkonyi kertben áll.
Légy vagy darázs
száll le róla.
Az égi kávé ráfolyik,
durva zacca
a föld alatta.
A kert már álmodik.
Csak a rózsa éber.
Mint a szégyen,
lélekben, emberében,
világít, lámpa,
rózsasárga.
Megáll, mégha siet is,
aki látja.