Meditálás

Lilla kelj már fel! Nem mozdult, néz
tem Lillát, de nem tudtam segíteni,
csak feküdt meztelenül a nagy étkező
asztalon; elmegyek bevásárolni! Ott
hagytam, a kis hülye, hagy feküdjön
csak, mostanában állandóan jógázik,
mert az jót tesz, mert akkor kiszáll ma
gából, és megtalálja az értelmet,
egy darabig én is jógáztam vele, jár

tunk együtt a jógaórákra, itthon gyer
tyát gyújtottunk, de én fáztam az
asztalon, nem bírtam, otthagytam
Lillát, mert betelt a pohár, Lilla nem
szólt, csak hagyott egy cetlit, hogy
ma halálra fogja meditálni ma
gát, elmegy, leállítja a szívét, és
nem lesz több gond, Jól van Liliács
ka! Néztem Lillát, aki még mindig
Ott feküdt az étkezőasztalon, medi
táld a halálba magad, de én most in
kább megvacsorázom, Lilla didergett,
már Ő sem bírta a hideget, szeme még
azért csukva maradt, didergett; banán
turmix, császármorzsa, kérsz?, kérek
felelte suttogva, s az édesszájú Lilla
lecsúszott komótosan az asztalról
a székre.

A rendező

„Lilla folyton arról beszél, hogy
úgy játszana valami filmben, mert
biztos jó lenne, ő ezt érzi, de még
soha nem volt alkalma, ezért elhatá
roztam, hogy leviszem Lillát egy válo
gatásra, ahova csinos csajokat keres
nek, remélem nem szexfilmbe! Ne
vetett Lilla, mert nagyon várta a nagy
napot, mikor Ő majd megmutatja, és
biztos, hogy ki fogják választani, az
nem lehet, hogy nem, néztem Lillát,
és tetszett, mert végre mosolygott, és
nem bosszantott a Proffal, várta a
nagy napot, vártam én is, reggel Lilla
kiöltözött, mondta, kísérjem el, Én
Lillácska! Te is jó csaj vagy, és ki
öltöztem én, s látom, hogy Lilla fésü
li Viktor szőrét, Viktor nyuszit, Lilla!
ez később is ráér, de Lilla fésülte to
vább Viktort, fogta a pórázt, Mehetünk!
Hova így?, – néztem, a válogatásra!
te nem vagy... Így megyünk és kész!,
és elmentem Lillával a válogatásra,
a rendező kérdezte, hogyan szedünk
fel pasikat, Mi az, hogy csak pasi
kat? A rendezőnek csillogni kezdett
a szeme, Lilla folytatta, kit, mit, ho
gyan, a rendező simogatta Viktort,
Na látod Te is! kiáltott fel Lilla, és
ecsetelte tovább a csábítási trükköket,
hogy ezt mind tőlem tanulta, az uszo
dában, meg az egyetemen, a kutyá
val, liftben, a rendező simogatta
tovább Viktort, én izzadtam, Lilla
csak folytatta, a rendező mondta, ír
hatna egy forgatókönyvet neki,
Lilla örült, mert sikere volt, s én

is belekezdtem, hogyan is van, hogy
se kor, se nem nem szab határt,
a rendező örült, mert végre valaki,
végre két csaj őszintén dumál vele,
és ez jó, mert ritka, s mi lenne, ha
ti hárman, javasolta, ha ti ketten meg
a kutya játszanátok, Lilla nézett,
s elvállaltuk életünk első filmes
szerepét.

A szüzesség

Lilla, még meggondolhatod!
Nem! Lilla fel-alá járkált a lakás
ban, mikor jön már Zsűl? nemsokára,
csöngettek, Zsűl aggódott,
mert ez lesz az első, az első,
a kezdete, a vége valaminek.
Kész vagy, Lilla? Igen, s elindultunk
Én, Lilla és Zsűl, elindultunk a
Profhoz, a Prof várt, búcsúzni akart,
de mi hárman voltunk, félt, hogy
meg akarjuk veretni, mondtuk, nem,
csak búcsúzni jöttünk, s mi igazi
búcsút akarunk a Proftól,
Milyen jól néztek ki! – mondta a Prof,
nem is tudtam, hogy ilyen jól
nézel ki, Lilla! Lilla nevetett, ugye,
Te is tudod? Rám nézett, ravasz
Némber, hozott pálinkát, ittunk,
enni nem kértünk, ittunk, a Prof
evett egy kis uborkát, Menjünk be,
a Prof töltött, csókolta Lilla nyakát,
én csókoltam az övét, Zsűl simoga
tott engem, a Profot, Lillát, a Prof
kicsit megijedt, de mégis akarta, mert
Neki is ez az első, s ez az utolsó velünk,
élvezte, mert nem érdekelte, aki hol
naptól fogva érdekelni fogja, akiért
most nem hoz áldozatot, Velünk volt,
Velem, Lillával és Zsűllel, téptük egy
mást, erőszak nélkül téptük egymást,
Lilla szájában a Prof, Prof szájában Zsűl,
számban Lillácska dombocskája,
helycsere, véres támadások, dombocs
kák és tomporok, vigyázz Lillára!, Prof
nem vigyázott, élvezte egyre csak,
élvezte a helyzetet, élvezett bele, bennem,
Lillában, élvezte Zsűl is, Lilla is, néha
Én is felnyögtem, vagy ordítottam,
aztán hasra fordítottuk a Profot, simi-simi,
Lilla két oldalról nyalogatta, Zsűl, gyere!
súgtuk neki, Zsűl odabújt, a Prof egy
pillanatra megmerevedett, ne félj,
súgtam a fülébe, majd megcsókoltam,
a Prof felnyögött, mikor elvesztette,
s mi állati módon kentük szét egymáson
az áldozat véres nedveit.