Árnyékok, Perpeetum Dominae, Panasz, Lolitához

Árnyékok

Keménylombú fákon
lég-legelés, néha-nap.
Szénfoltok nyírt füvön:
bundában alszanak.

Nyugtakor ébrednek,
megfestik az estét,
kopaszodó fák közt
tél röptét keresnék.

Szűk utcában (bennem)
megszorul a lélek,
kimozdulni nem tud.
Már ettől se félek!

Átalakul minden:
izzó árnyék a fény.
Ajtónkon újra „kop”.
Egy ócska rémregény.

 

Perpeetum Dominae

Írjál verset nagydobokkal
verítékkel ritmusokkal
olvasd föl a forgalomnak
ifjú hévvel szabadon:

„téli konyhán kést dobálva
szürcsölj fákat borsmentával
ne hagyd abba (abbamarad)
bámulatlan életed”

stb.

 

Panasz

Hogy megy dolgod mostanában?

Krumplit visznek aknazárnak,
a fagyal levele lefagyott...
Lökdösnek előre folyosók,
a hetedik nap is csak túlóra...
Már annyi minden történt,
s még annyi nem...
Hát neked?

 

Lolitához

A te kezed még nem fogták meg
Az enyémet már elengedték.

Vissza a tetejére