Menet, Zenthe Ferenc temetésekor, Párhuzamok

Menet

fogy a szembeút a tervelt
célig megteendő
jönnek a házak a fák
a kerítések szemnek ismerős

díszletei uralhatatlan
térnek papír kődarab valaki
tegnap óta arrébb rúgta
nem gépkocsi

tovább a tehetet
len vezérlés ins
trukciói szembetársak
honnan hová is

álarc ok kifogás
értelemnek dobott csalé
tkek felszínen tartott ál
lapot míg úton az éj

 

Zenthe Ferenc temetésekor

a mozit lassan kiürítik
a magukat nézőnek képzelők
ott állsz még unokáddal vársz
valakit gépkocsisuhanás festi
alá beszéded nincskezed fogja
régi szereplések fényképeivel
támasztod alá igazolva szavaid
szétesett nézés
de mégis az huncutul fürkészi
zavarba ejtett arcom ön itt meglepe
tés tiszteletem Zenthe kapitány
művirágcsokor anyám kezében
középeurópai február
lefátyolozva a megválthatatlan hamu
kertben jártam elébb virágok de
főleg haszonnövények káposzta
paradicsom paprika krumpli alföld
pálmája ricinusfák terebélye árnya
pillangó röpködött nem akarta
elhagyni szemem így szól a látszat
bementem ágyszéle bekapcsol
a kép urnafülkére igazított hosszú
kás márványtömb csavarozás a
Nemzet Színésze Zenthe Ferenc
1920-2006 lehet búcsúzene szól
de mélységes csendben mardosó
túl sok már eddig a holtam meddig
még húznak magukhoz kép képre
Taki bácsi Jób sok sikert az életben
szavakat szájmozgásokat váltunk
arcomat szájszögletbe bújt mosoly
fürkészi szem per zálogemberség
visszavonhatatlan Istenakarat

 

Párhuzamok

fasírt
fanevetett

teréz
énarany

papír
hívőolvas

hétfő
tizennégyláb

felhő
lefagy

kancsók
nősténypuszi

költő
gyűjtökén

ezüst
azfazék

pálinka
zsoltazték

életkép
halálkeret

Vissza a tetejére