7 lépés a teljesség felé

A táncos és a muzsikus együttműködése nem új keletű. Lassan tíz éve is annak, hogy alkalmanként improvizatív esteken közösen léptek fel. Munkáikban az összeszokott improvizatív elem a meghatározó. Külön-külön is hasonló módon dolgoznak, ám együtt a mozgás és a zene találkozásából mindkettőjüket annak a közös gyökérnek a megtalálása izgatja, ahol e két elem még nem válik szét. Gemza Péter Nagy József munkáiban közelít ily módon, Mezei Szilárd pedig nemcsak saját zenekarával, hanem eddig készített színpadi zenéiben is ugyanerre törekszik. Kettejük találkozása arra tesz kísérletet, hogy hét jelenetben (7 lépésben) megtalálják a visszafelé vezető utat ahhoz a ponthoz, ahol a mozdulat és a zene gyökere egy.

Koreográfiájukban központi helyen szerepel egy pillangó, amely könnyedségénél és érzékenységénél fogva első szinten metaforikusan is betölti ezt a szerepet, ahogyan az az ún. Heisenberg-effektus esetében is ismert (egy pillangó kósza szárnycsapása is képes úgy megváltoztatni a közvetlen mikrokörnyezeti viszonyokat, hogy az további befolyásolásokat indukálva akár egy egész kontinens időjárását is megváltoztassa). Másrészt a pillangó lebegése olyan szóra bírás eseményét is kiválthatja az őket csendben és elmélyülten szemlélőből, amely a létezés eredetéhez vezethet, oda, ahol például még a mozgás és a zene gyökere egy. Ahogy közös útjukon visszafelé haladnak, úgy fogynak el fokozatosan a mozdulatok és a hangok, hogy az előadás végére a szem megláthassa és a fül meghallhassa a közös gyökeret, a megszólaló csendet, hogy kiderülhessen, a csend nem a hang hiánya.

Vissza a tetejére