Balatonkenese, Irigység, Csepel szín,

Balatonkenese

Szalonnasütők, arcunkon a tűz.
Közöttünk egy-egy kéve fény.
Olyan felülről, mint a nap,
csak énekel.

A szomszédba belép a nagyvilág.
Tetovált nők. Nyárs tűzben hagyva.
DJ Pestről. Az éjben ők
a Bennlakók,

mi csak bámészkodók vagyunk,
s bár nem tudjuk, ez mit jelent,
egyszerre hallgatunk el, a
kilenc fiú.

Behúzva fül, farok. A tűzre már
nem rakunk. Álmosak vagyunk,
habár a legnagyobbikunk
még kinn marad.

 

Irigység

Péntek estéjére gondoltam,
vállaihoz mértem vállam.
Senki sem figyelhet úgy,
mint ő, ha mögötte függ az ólom,
mozdulatlan, mint a kábel,
mint a falak, míg a homlok
reszket, orrlyuk tágul-szűkül,
hogy a súly helyén maradjon.
Azóta is tartja; míg csak lélegzik.

Nőjével pingpongoztam,
viccemen nevetett, sajnált,
hogy örökre szabad vagyok.
Kicsöngettek, jókor fogytak ki
titkaim. Aki férfi lesz, elköszönt,
haragjára sem voltam jó.
Hányingert legyőztem. Maradtam
gyáva és ép. Önmagam.

 

Csepel szín

„You’ll never be
more than twist in my
sobriety”
(Tanita Tikaram: Twist in my Sobriety)

így döntöttél: csak festeni
amíg a vászon átszakad
amíg a modell megijed
és sír átölel úgy gyűlöl
úgy mondja ő nem tett ilyet

ha én nem csak te lehettél

a józanság csak hallgatás
a kimondás utáni, hogy
nem könnyített semmin, csak állsz,
mint léptektől kád víz, inog

a tér ha nem kel fel a nap
mihez kezdesz ha vallomás
lesz az életed mondd tovább
napnál biztosabb ami vagy

a magát ismerő téboly
tönkretesz és hazaenged
mint akit egy Boeing üldöz
haladsz nyílt utcán zárt sorban
ami nem övé már otthon
városvilág buszmegálló
hangzavarában beszélni
ellene de végleg benne

szavaid mint szagod ellen

hát akkor elölről mindent
hogy lehetne rossz az édes?
amíg nincs válasz, ne legyen

semmi hallgatni? nem, nem fogsz
azok hallgatnak akiknek
van miről nem illesz oda
hozzám illesz az vagy akit
legyőzök istenem nagyobb
dicsőségére Ő a jó
én a választott még kérded:
te ki vagy?

Vissza a tetejére