Weöres Sándor-paródiák

A gyermekdalköltő Weöres

Bár egész életében egyszerre volt kisgyerek és aggastyán, a gyerekeket valójában nem nagyon szerette. Kissé szadinak tartotta őket. Tanúja voltam, amikor egy ötéves gyerek az ölébe vette Weöresék macskáját, és avatatlan mozdulatokkal dédelgetni kezdte. A költő megjegyezte: körülbelül olyan lehet ez a macskának, mint nekünk a világháború. Utálta az állatkínzást, még a jó szándékút is. Ezért írta meg – az alábbiak hamis tanúsága szerint – bűbájos gyerekdala, a Libapék mellé a horrorisztikus Libahentest. És ezért írta meg Arany János hasonló című versére emlékezve a Mi vagyok én? című prózakölteményt.

Libahentes

Gigágá, gigágá,
vágtad-e már el a liba gigáját?

Gigágá, gigágá,
gégéje reccsent, a vére freccsent?

Gigágá, gigágá,
bujdostál-e szégyenedben világgá?!

Mi vagyok én?

Amikor kicsi gyerek voltam, Dráva kutyánk fejjel magasabb volt nálam. Hosszú, fehér komondorszőrébe csimpaszkodva sokszor felkapaszkodtam a hátára, s az oldalát sarkantyúztam: gyí, te Dráva, gyí, te Dráva!

Amikor lehuppantam róla, kutyám megkönnyebbülten nyújtózkodott, kicsit nyöszörögve, két lábát előre tolva. Játékomat jó szívvel elviselte, de örült, ha véget ért a csigolyák hídavatási teherpróbája.

Ma már tudom: az a megkönnyebbülés, amelyet ekkor Dráva kutyám érzett – az vagyok én.

A játékos

Szeretett játszani a falunevekkel, ahogyan azt A legfurcsább magyar falunevek című kései verse mutatja. Szerette szavakkal utánozni a hangszereket. „Szeretnék játszani”, „Én játszani akarok” – írják elődei, Szép Ernő, Kosztolányi. Ő csak játszott.

Egybeírt falunevek
(románc)

Legénd
Kisasszond
Iklad
Lánycsók
Bugyi
Told
Hövej
Vág
Fáj
Türje
Csesznek
Lövő
Baj
Kisbabot

Két magyar falunév dobra és cintányérra

Dab Dab Dab Dab
Csönge Csönge Csönge Csönge
Csönge Csönge Csönge Dab
Csönge Csönge Csönge Dab
Dab Dab Csönge Csönge
Dab Dab Csönge Csönge
Csönge Csönge Csönge Dab
Csönge Csönge Csönge Dab
Csönge Csönge Csönge Csönge
Dab Dab Dab Dab

A közéleti

Élete nagy részében azért marasztalták el, mert nem politizált. Ez nem igaz – csak nem a hatalmasok szájaízéhez igazodott. Egy ötéves kisfiúhoz illően dacos természetével rögtön nyíltan politizálni kezdett, mihelyt az új hatalom irodalmi hangadói nagy kegyesen levették a költők válláról a kötelező politizálás és a közéletiség – például a környezetvédelem – terhét.

A lég nem elég

Illyés Gyulának, Váci Mihálynak,
Simon Istvánnak és akiknek még „nem elég”

Álmodozom csak az egykori csöngei jó levegőről.
Ködlő szénaszagát hozta a hajnali szél,
illatuk ontották boglyák töviből a tinórúk,
orrontottam akol állati trágyalehét,
összevegyült a kifejt tej friss bociorr-melegével.
Párolgott a kalács, benne piros mazsolák,
hozta a lány a baracklekvárt – rajt’ döngtek a méhek–,
dús fonatú haja szép, illata réti virág.
Nyári eső idején a tüdőm feszitette a földszag,
pompázott a retek, rózsa, büdöske virult;
jó szaga volt a falunknak, a kertnek, a körtevirágnak.
Most letekinteni itt, Pest fele balkonomon?
Úszik a város a bűzben, a szmog betakarja egészen,
szennyes az ég, a folyón csúnya olajlepedék.
Mintha bagózna a város, fuldokol Óbuda, Újpest,
csúcshurut és saveső fojtja a hegy tüdejét.
Kékfeketén pöfögik pufogófüstjük a trabantok,
zúgva repeszt, nyoma füst, gömbsisakos motoros
– bőrdzseki, csizma –, akár a szkafanderos űrnavigátor.
Sárgarigó cserreg – jaj, levegőt, levegőt!
Én, a közéleti dalnok? – üzenném legszivesebben:
halld, nosza, képviselő: bajban a környezetünk!

Kínai agyagkatonák

                                                              Rettenetes majompofát
                                                              vágnak majomkatonák
                                                                                             W. S.

Ó, ti dicsőek a harcban, a hőben, a hóban, rettenetes agyagok,
nem féltetek ellenetektől, tőletek féltek – nincs szivetek, agyatok,
hős szolgái halálnak, a Mennyei Béke terén ont vért hadatok!

Lelket az Isten fújt-e belétek? Értetek ejthet-e könnyet anya?
Vár-e arátok? Tűz az atyátok, orv uratoknak néma hada,
nagy baba-gyár és áruda ontott, bamba gólemek áradata!

Fenyegetéstek sokszorosára növelte a had sikeres rohamát,
harciasan, szigorún a tekintetek évezredeken hatol át,
vagytok a „férfias élet” igérete: holtak örökre, agyagkatonák!

Vissza a tetejére