„Ez mind mi voltunk egyszer”, Kilátás, Köszönet, Varázsló, Menedék, Volt ilyen, Győztes egóm rövid története, Miskának

„Ez mind mi voltunk egyszer”

Ladányi Mihálynak

Megyünk az út két oldalán,
én füst vagyok, te meg Milán.

 

Kilátás

Tiszán innen és óceánon túl
hordozzatok meg álmok,
hol nem nyúznak paraziták,
dilettánsok –

De nincs pardon, az álom nem menedék,
hamis a trón, a király;
szegények üdve Jézus,
golgotás a táj.

 

Köszönet

Miért kell százszor mondanod?
Egyszer leírod, százszor olvasom.
Csukott zár legyen szélérte szád,
amit mondanál, mondja el más;
mert ami szép, szóval mondható,
leírtad nekem, áldassék a szó.

 

Varázsló

Vigyázva hajtom le fejem,
párnámra holdat ültetek.
S mikor pillám szirmain
zászlót bont egy könnycsepp,
mikor már nagyon sírok,
magamhoz hiszlek.

 

Menedék

Mélyedben ki sziget,
kintről láthatatlan –
szélére ülsz néha,
s tudod, hogy magad vagy.

 

Volt ilyen

Reggel pillangók szálltak
szemünk vetítővásznán;
csillagoltó messzeségben
minden bajunk és bánatunk.

 

Győztes egóm rövid története

Lefekszem, alszom. Reng alattam a világfa,
súlyos lombjával betakar az ég;
most nem kiabálok a holnapért, alszom,
párnára hajtom
fejem.
Nem élek, csak létezem.
Az vagyok, aki sohasem kért semmit, bármit,
s a gond, mely nappal távirányít,
elvackol bennem...
S mikor hajnali kávémmal kibélelve
visszavarázslom a célokat,
durva köveken lépek,
atomjaimban hallgatag.
...és akkor ott karonfogva a mával,
összekacsintok fűvel-fával:
Uram! Elleszek magam vízen, kenyéren.
Északon, Nyugaton, Keleten és Délen.
                                                                      1976

 

Miskának

Üres lapok.
Vers lesz ez vagy költemény?
Kupámba bort ha töltenél,
kedves hordóid megcsapolnád...
(Nem baj, ha nem velem,
de legalább volnál.)
A lópokróc lábamhoz gyűrődik;
nyolc négyzetméter végtelen,
s az álmok négyzetméterén
homoksziget.

Járkál közöttünk a csemői este,
reggel jön tejfehér ködökbe veszve...
Csak a puha öl vagy takaró,
csak a puha jóság, az a jó.
Kapualjat takar a sötét,
egy utcai lámpa megnyitja ölét.
Vers ez, vagy költemény?

Vissza a tetejére