ApCsel, Egyfajta díler, Dedikálok

ApCsel

A legédesebbik bor örömöt hagy, nem emléket
már csak a szeme mosolyoghatott,
tudta is, több nem marad belőle.
Egy halott: minden szerepet elvállal
– kitalált lehet, de cáfolható soha –,
puha, mint egy zsák limlom, kereshess
magadnak célt, ha már az indíték oda – – –

de arc: tárgy nélkül szeretet sincs. És ha arc,
akkor csak Péter, kavicsot rugdal maga előtt,
azt nézegeti, mióta elmúlt a szégyen, akkor
Mátyás, jár-kel köztünk, hiszi, hogy halad
(számjegyét-vesztett napórán az árnyék),
akkor én, akkor a gyilkos, akkor mindhalálig
a hívatlan részegek és az ijedt násznép.

 

Egyfajta díler

A megértés ízetlen mint az esővíz
csak az issza akinek nincs jobb
de rólam indulatot szedhetsz
állítom közel hoz és átmelegít
beszédesebb is csak azt
ne kérdezd meg ki beszél
cserébe
minden főnév észrevétlen
sebről a var sodródik el
ahogy fürdőruhát húz egy kövér
gyerek és a feszes szövet lágyan
letarolja a kövér combot
cserébe
vár egy idegen ország ne félj ott
a hiány maximuma néptelen medence
lázadni sincs mi ellen csak szokni kell
kenyér árát nők alakját

 

Dedikálok

Két hete szült, gyereke a karján,
pont, mikor aláírok, böfög és felsír.
Kudarc és szégyen alatti, biztos érzés
(ahogy egyenruhát ismersz fel
akkor is, ha csak egyet látsz belőle):
inkább vagyok ő, mint az anyja.

Vissza a tetejére