1.

Két évvel ezelőtt ugyanebben a kávézóban
futottunk össze.
Lélegzeted könnyű pára volt –
összekeveredett tegnapi és
holnapi szorongásszagunk.

A kijárat most zárva.
Milyen hideg van!
Vasbeton szemléli a rács fenségét.

2.

Hosszan és elfehéredve hallgattalak
az előszobában –
sötét volt, mint egy istállóban.
Ebben a pillanatban érzés metszette föl
– némán és tévedhetetlenül – az este
könnyű anyagát: gyors és
tisztázatlan, pengeéles fájdalom.
Valami tompa tapasztalat maradt utána;
ez a sajgás, ez volt az ifjúságom.

3.

Időközben túljutottam több mint negyven
vakállomáson,
s most tele vagyok ürességgel.
Könnyű benyomások vesznek körül.
Valahol esik: a falevelek nyirkosán szabadul-
nának kudarcfeleslegüktől.

4.

(Szívem egy nagy salakmező,
s finom remegések – – – Etc.
Hogy múlik az idő!)

5.

Tegnapi szószedet, holnapi elhallgatás