Szemhunyások

Az épület legfelső emeletén

készülök lefekvéshez.

Odakint a város takarék-fényei.

Biztonságot ad, hogy én bárkit láthatok,

de engem senki nem vesz észre.

A zongorán akvárium, halak nélkül.

Már majdnem elalszom, amikor

a némára állított telefonom villogni kezd.

Ismeretlen szám. Nem veszem fel.

Repülőzúgásra ébredek.

***

Rázom, rángatom, kiabálok,

de a vasutas csak nem ébred fel.

Az asztalon mellette üres vodkásüveg.

A sínekre leszállt repülő pilótája

a peronon cigarettázik.

***

Forgó rulettkereket veszek az ölembe.

Az apró golyót belepottyantom.

Nem akar megállapodni

egyetlen számnál sem.

Folyton továbbugrik, mintha

a végtelenre tettem volna.

***

Hengerrel mintákat festek a falra.

Képleteket, egyenleteket viszek fel.

A tanár bejön, azt mondja,

addig nem mehetek haza, amíg…

Áramszünet.

Mindketten hallgatunk a sötétben.

***

Labda helyett egy antik rádióval

dobálóznak a gyerekek az udvaron.

Azt mondják, kevés idejük jut játékra,

azért választották a nehezebb megoldást.

***

Ide kell kiszórni a szedett szilvát,

mutat a sarokba a terebélyes fenekű néni.

Rábólintok, de fogalmam sincs,

milyen szilvát, s hogy ki ő.

***

Elvillázom a szalmát.

Alatta rozsdás UFO. 

Vissza a tetejére