Benceversek, Nyelőgép
Benceversek
Hiányozni fogsz, néz fel rám,
mielőtt eltűnik a többiek között.
Hiába a több száz rétegnyi reggel,
az effélékhez mindig alulöltözött
vagyok. Leguggolok, megölelem,
derűsen intonálok: te is nekem.
Mikor már nem integet, merem meg-
nézni csak a sajgó jelet a kamrák
falán: gyermektenyérnyi oxigénhiány.
*
Kora tavaszi nap gyönge indáiba
fogódzkodva hazafelé. Hazafelé?
Van tető, igaz. Így kevésbé érezhető,
ha kiborul az ég. Aztán meg, van-
nak falak, a szomszédok alig hallanak,
és én sem értem, mit beszélnek, mikor
odaát falfehérek. Most itt lakunk.
Az élet kerékbe törten kerek. Terekké
nőnek benne a hiányzó négyzet-
centiméterek. De ott az idő veszteg
marad, nem mocorog, ha egyszer
ráparancsolok. Hiánytól észrevétlen
mindörökké. Kéz a kézben, apa és fia.
*
Lélegezzünk egymásból, suttogja
orrát odanyomva az enyémhez. Hanyatt
esik a csónak végéből a tudat, elmerül.
Nincs idő elrontani. Önkéntelenül elnyílik
a száj, kész a másik pillér. Függőhídon
sétál a két part között. Középen megáll,
lenéz a rohanó folyóra, aranypénzeket,
gyémántokat vesz elő zsebéből, a vízbe
dobálja őket, hunyorítva, hamiskás
mosollyal várja a csobbanást, aztán megy
tovább. Mást nem csinál. Nincsen neve.
Senki nem tudja, honnan érkezett. Ha
beszélnek róla, csak úgy nevezik: a két part
között sétálgató. De még a hidat sem látta
senki, szájról szájra terjed, szóbeszéd.
Ugye, milyen érdekes, kisfiam, mondja,
az én lélegzetem a tiéd, és a tiéd az enyém.
Igen, apa, suttogom még. Aztán ki-
alszik minden.
Nyelőgép
gyerekként öklendeztem
ha nagyobb kapszulákat
nyelettek velem mert mind
ig a kapszulára gondoltam
ahogy a nyelvemen bil
leg az érzésre mikor neki
nyomódik majd a torkomnak
a nyelőcsövemnek keresztbe
fordul mindig keresztbe for
dult a legtöbb dolog könnyen
nyelhető feltéve hogy fejben
már lecsúszott mikor nyel
nem kell arra gondolok ez is
csak egy dolog aminek le
kell mennie és le is fog köny
nyedén láttam profi nyelőket
bármit lenyelnek az egyik
egyszer lenyelte a feleségét
gyerekeit munkahelyét szer
etőket számlálhatatlan órát
határidő naplót csúcsforgal
mat és napkitörést és akkor
éreztem én is ilyen akarok
lenni nyelni akarok nagyot
nagyon nagyot akarok nyelni
azóta megállás nélkül gyak
orolok ma lenyeltem a szom
széd macskáit meg a gyerek
nyikorgó hintáját fejlődök azt
hiszem nyelő típus vagyok
erre születtem és amikor el
jön én lenyelem a halált is az
is csak egy dolog bár tény
nagyobb mint egy kapszula
macska hinta de lejátszom
fejben előbb minden fejben
dől el ha ott eldőlök lemegy
nem fogok öklendezni ha
mégis hát istenem gyerekként
is kihánytam az ilyesmiket
Vissza a tetejére