Benceversek, Nyelőgép

Benceversek

Hiányozni fogsz, néz fel rám, 

mielőtt eltűnik a többiek között. 

Hiába a több száz rétegnyi reggel, 

az effélékhez mindig alulöltözött

vagyok. Leguggolok, megölelem, 

derűsen intonálok: te is nekem.

Mikor már nem integet, merem meg-

nézni csak a sajgó jelet a kamrák

falán: gyermektenyérnyi oxigénhiány.

            *

Kora tavaszi nap gyönge indáiba

fogódzkodva hazafelé. Hazafelé? 

Van tető, igaz. Így kevésbé érezhető, 

ha kiborul az ég. Aztán meg, van-

nak falak, a szomszédok alig hallanak, 

és én sem értem, mit beszélnek, mikor

odaát falfehérek. Most itt lakunk.

Az élet kerékbe törten kerek. Terekké

nőnek benne a hiányzó négyzet-

centiméterek. De ott az idő veszteg

marad, nem mocorog, ha egyszer

ráparancsolok. Hiánytól észrevétlen

mindörökké. Kéz a kézben, apa és fia.

*

Lélegezzünk egymásból, suttogja

orrát odanyomva az enyémhez. Hanyatt

esik a csónak végéből a tudat, elmerül.

Nincs idő elrontani. Önkéntelenül elnyílik

a száj, kész a másik pillér. Függőhídon

sétál a két part között. Középen megáll, 

lenéz a rohanó folyóra, aranypénzeket, 

gyémántokat vesz elő zsebéből, a vízbe

dobálja őket, hunyorítva, hamiskás

mosollyal várja a csobbanást, aztán megy

tovább. Mást nem csinál. Nincsen neve.

Senki nem tudja, honnan érkezett. Ha

beszélnek róla, csak úgy nevezik: a két part

között sétálgató. De még a hidat sem látta

senki, szájról szájra terjed, szóbeszéd. 

Ugye, milyen érdekes, kisfiam, mondja, 

az én lélegzetem a tiéd, és a tiéd az enyém. 

Igen, apa, suttogom még. Aztán ki-

alszik minden. 

 

Nyelőgép

gyerekként öklendeztem

ha nagyobb kapszulákat

nyelettek velem mert mind

ig a kapszulára gondoltam

ahogy a nyelvemen bil

leg az érzésre mikor neki

nyomódik majd a torkomnak

a nyelőcsövemnek keresztbe

fordul mindig keresztbe for

dult a legtöbb dolog könnyen

nyelhető feltéve hogy fejben

már lecsúszott mikor nyel

nem kell arra gondolok ez is

csak egy dolog aminek le

kell mennie és le is fog köny

nyedén láttam profi nyelőket

bármit lenyelnek az egyik

egyszer lenyelte a feleségét

gyerekeit munkahelyét szer

etőket számlálhatatlan órát

határidő naplót csúcsforgal

mat és napkitörést és akkor

éreztem én is ilyen akarok

lenni nyelni akarok nagyot

nagyon nagyot akarok nyelni

azóta megállás nélkül gyak

orolok ma lenyeltem a szom

széd macskáit meg a gyerek

nyikorgó hintáját fejlődök azt

hiszem nyelő típus vagyok

erre születtem és amikor el

jön én lenyelem a halált is az

is csak egy dolog bár tény

nagyobb mint egy kapszula

macska hinta de lejátszom

fejben előbb minden fejben

dől el ha ott eldőlök lemegy

nem fogok öklendezni ha

mégis hát istenem gyerekként

is kihánytam az ilyesmiket

Vissza a tetejére