Tőrmellékek, Weöres kutyája, Kutyám, Hódolat Weöres Sándornak
Tőrmellékek
Az idő kelyhe megsegít
Az idő kelyhe megsegít –
A homokóra sivatag –
Két vége kiszélesedik –
Közepén két-fél-zárt marad.
Macskakörmös irányait –
Szór időtlent és jeltelent –
Meg se fordítsd, ottja van itt –
Ittje is mindig ott marad.
A homokóra szele
A homokóra szele –
A homokóra széle –
Kíváncsi vagy, mesél-e –
Tekints bele.
Te bent, én kint tekintem –
Te onnan, én eminnen –
Nézem csak a körvonalát –
Áttetsző üde világ.
Üvegvilág, s minden irány –
Ott villog üveg-tűfokán –
Zárt e fok, hogy jutnál bele –
Lehetnél akár teve.
Az idő törmeléke
Az idő törmeléke –
Tetteid tőrmelléke –
Akár egy puszta tőrrel –
Akár minden idővel.
Idővel minden: minden-idő –
Ezt mondta a bűvös Cantor –
Túl-látott a matematikán –
S mit nem? A matematikától.
Ki sokallhat bármit? Besokall-
Besokalló idők!
Megkövülve rivall,
Mi porlott még az előbb.
Weöres kutyája
Gazdája lábára
lehajtva fejét:
ő maga – gazdája!
Fájdalmát nem érzi,
emlékét nem éli,
ő a sok, a kevés, az elég,
ő minden szél, minden közép.
A puszta tőr nem éri,
csupán a légi
tőrmelléki.
Kutyám
Kedves kutyám katalán,
Két kisujjam etalon.
Egyiket se mozdítanám,
s jaj, mindkettőt mozgatom.
De még reménykedem: „Talán…”
Csüggedek: „Egyáltalán…”
Gazdám Duchamp,
Megyek sehova
– járásom rég oda! –
gazdám után.
Hódolat Weöres Sándornak
Weöres Sándor! Ne csak az óvodákban!
Ne csak óvatosan, sehogy.
Ne is csak általában, ne is csak speciálban.
Ne az gyarapodjék tovább, ami fogyva fogy.
Ki voltál érthetetlen, jársz már más jegyben.
Grönlandi jegekben, éghajlatváltozásban.
Ha neked hódol bárki, félreérthetetlen.
Speciális, nem is csak általában.
Medvékről, verebekről, mi másról írhattam én.
Vagy a formát gyakoroltam.
Egyebem magam is csak félreérteném,
félremagyaráznám az éghajlatváltozást a Holdban.
A bakelit vak elit, így értem félre a hírt.
Költőfejedelem, szeretted a Rolling Stones-t?
A Stonehenge titkát, a többi paprikaszószt?
Csípte a szemed, amire azt mondták: „Nosza, csípd”?
Ne csak az óvodákban, légy nálam is haszonra.
Magamban ne sürgessem, mikor jövök, hogy várnám.
Magammal közös-egy az ágyam, nem a párnám!
Tétem a nemcsinálás. De ez csak létem volna.
Vissza a tetejére