The onanist; Poisoned by the burden of his youth

The onanist

 Könnyítsek magamon, mondja szeretőm a telefonba. Segíts magadon, és Isten is megsegít. Egyelőre kikelek az ágyból.
Most nincs kedvem, pedig egész nap heverészek. Fürdőt veszek. Vissza az ágyba.
Zúg a fejem, de nem fáj. Pihenni szeretnék, és ne csengjen a telefon. Nem akarom strapálni magam. Soha többet.
Zárt környezetben nőttem fel. Hétéves koromban kezdtem. Bárhova néztem pornóképek vettek körül. Tizennégy éves koromban tudtam meg egy könyvből, hogyan hívják azt, amit csinálok.
A hetvenes évek óta szabad onanizálni. Előtte agyrákot kaptál. Meg elsorvadt a gerinced, meg elmebeteg lettél. Vagy mindegyik egyszerre. Egy sorvadt gerincű, agyrákos elmebeteg. Ez vagyok én. De a sorvadt gerinc a laptop előtti görnyedéstől van, az agyrák a gyorséttermek kerge marháitól, az elmebetegség meg a rengeteg pornótól, amit írok és olvasok. Mert mindenhol ott a női mell, a vagina, a fröcsenő nedvek. Annyira szánalmas. Na de egy pornóíró ne nyafogjon, mert jól fizetik. Veszik a könyveit, főleg a férfiak, szegények, igazán sajnálom őket.
Persze az onánia szép dolog, jó dolog. A neve is szép ráadásul, szebb mint a m-a-s-z-t-u-r-b-á-c-i-ó. Önmegnyilvánulás, önboldogítás, tér- és partnermentes szex. Csak nem szabad túlzásba vinni. Utána pihenés és mentatea. Ábrándozás, de csak módjával.
Zúg a fejem, ma sokat írtam. Megyek lefeküdni, meg ez-az. Felhívom a csajomat. Csak beszélgetni.
 
 

Poisoned by the burden of his youth

2 Tylenol (amcsi) reggel. Ez adja az alapremegést. Később egy fél quarelin, egy kávé (a szokásos sorrendben). Fél kifli. Front, reméljük.
Zuhog az eső. Kiszáll a 70-es troliból. Összeszereli esernyőjét, mint egy géppuskát. Olof Palme sétány, Ajtósi Dűrer sor felé. Fél hatot mutat az óra... mint a farka tegnap délután. Caplat az ázott levelek közt. Walkman bömböl. „Jesus built my hot rod” (Ministry).
Annára gondol, a tegnap délutánra. Fél órát késik az óráról. Menne, csak nem bír gyorsabban. Hasogató fejfájás. Anna vádlóan néz méregzöld szemével. A cél egyre távolodik szeme elől, s már szinte alig látja az iskola szocreál pótemeletét a fák között.
Mennyi mindent szeretett volna ma csinálni! Széchenyi fürdő, aztán a reggeli óra. Mindent tudni... túl lenni már a fiatalságon! Széchenyi fürdő, sakkozás a lizsében, üldögélés otthon. Helyette órák. Ülni a padban, alázatosan felnézni a tanár nénire, bácsira.
Undorodva gyűrögeti a zsebében nejlonzacskót. Mióta pénztárcája szétesett, egy nejlonzacskóban tartja a pénzét. Bőr, nejlon. A következő generáció. Quarelint keres, füvet talál, de már nem örül ennek sem. Utálja az egészet, óra helyett fájdalomcsillapítóval mérgezi magát.
Este légyszex. Kád tele vízzel, álló farka kikandikál. Egy légy letépett szárnyakkal mászkál a makkja körül.
Meztelenül, vizesen befekszik az ágyba. Rammstein- „Heirate mich”. Anna sose menne hozzá felségül. Szemgolyóit masszírozza. Esetleg kinyomhatná őket, hátha akkor nem fájna a feje. Quarelin, quarelin, quarelin, quarelin, Anna. Legyen már ‘ vége a fiatalságnak.

Vissza a tetejére