Halottak napja, napkonzerv

Halottak napja

Halottak napja van. Játszóházba megyünk

a fiammal. Veletek temetőbe. Szoknia kéne

az ilyesmiket, mondod. A halált?, kérdezem.

Már ismerik egymást, közvetlen gyerek.

                                   *

Önfeledten ugrál, rohan a légvárakon, belehal

a pillanatba, ünnepel. A végén hurkapálca-

gerincű felhőt eszik. Ahogyan tépi a rózsaszín,

puha húst, édes vér serken fogai közt.

A játszóházból kijövet az iskolaudvaron szét-

tapos egy facsemetét. Szegény, végre hajtott,

mondod neki. Isten angyala pedig végrehajtott,

mondom én. 

                                  *

Nem érdekelnek a halottak, de ha ásóval, üveg

borral kiszabadítanánk a csontokat (istenem,

miért mennek mindig ilyen mélyre gyermekeid?),

és táncolva, nevetve körbeszaladnánk velük

a falun, énekelnénk is, ahogyan évente teszi ezt

egy távoli, színes népség, hogy lássák a holtak,

milyen szép, amit már nem láthatnak.

                                   *

Ömlenek az autók, szikráznak a gyertyák

a hengerfejekben. Muszáj odaérni. Egy ember

mozdulatlanul fekszik az úttesten. Eltorzult

arcú autó mellett nézi az eget négy rendőrláb

közül. Talán a temetőbe sietett.

                                  *

Hazaérve a gép elé ülök. A gyerek irtja a neten

a gonoszt. Te eltűnsz, visszatérsz, vízért indulok. 

A nappaliban sötét van. Egyetlen gyertya ég

a nagyanyádtól kapott komódon. Emlékére

gyújtod meg minden évben. Eszembe jut az enyém.

Fogtam a kezét, ahogy átegyensúlyozott

a peremen, az orvos a folyosón részvéttel közölt

valamit, amiben részt sem vett. Hazafelé

nyomtam a gázt. Veled volt találkám. Azóta is tart.

 

Napkonzerv

(Bence-versek)


máshogy nem tud még

rajzolni. szerinte szívből nő ki

a kéz, szem csak a fej.

még tudja, milyen az igazi

nap. középről jönnek a sugarak.

mondják: idő és türelem,

megtanulja, hogy nem szabad

beljebb. megtanulja, milyen felszínes

az ember. hiába gyakorol, hiába.

nap nap után rájön, az élet nem finom

motorikai problematika.

ha megkérdi, majd ha már

mennek a napok, miért

nem ragyog, amit mondok,

amit mondhatok: nem a tiéd, fiam.

nem a te napod.

Vissza a tetejére