Most, Sorozatképek végpontjai


Most

most számvetésre alkalmas a kert is

rigó kiált a fűben, meggy a fán

a déli napfény büszkeségét oldja

sok égszínkékbe hajló délután

méh zümmögését felváltja az este

belülről indult napfogyatkozás

ha délkeletről, északról figyeljük

melyik irányból fénylik állomás?

a fűszálakon ébredés és reggel

a fatörzsekben fénylő éjszaka

            ki mondja meg, az érvényes menetrend 

            az út-e vagy az állomás maga?            

 

 

Sorozatképek végpontjai


(az újszülött)



duzzadt szemhéjaival

egészen úgy fest, mint Buddha,

a tökéletesen felébredt,

a tökéletesen befelé figyelő,

sem tornyok, sem betűk piramisai,

sem naplementék színskálája

nem téveszthetik meg s nem vezethetik

őt félre, mégis tökéletes kapcsolódása

a part hullámveréséhez, ki nem nyílt

érzékeivel hallja az odafent köröző sirályok

evezőtollainak rebbenését, az ajtócsapódások

huzatáramlatait, s a levegőspirálok

irányváltoztatását, ahogy épp dél felé fordulnak

 

(a megfeszített)

talán szerette volna elültetni az érthetetlent,

szerette volna asszonyok misztériumát  

derekuk karcsú s-vonalán keresztül

megrajzolni önmagában, 

kézbe venni kenyérdagasztó kezük,

viaszos kötényük ívével

érinteni a hajnalt dermedtségében.

talán kételkedett az utolsó előtti

lélegzetvételéig, s csak az utolsónál

gondolta fekete viharok kiömlése helyett,

hogy nem hozza vissza semmi

az egyszerit,

sem tornyok, sem betűk piramisai,

sem naplementék színskálája

Vissza a tetejére