Szerelem első látásra, Irodalmi vita, Karcsi és a hentes


Szerelem első látásra


Az albán autókereskedő első látásra beleszeretett a svájci péklányba, s hogy a vonzódását kellő módon kimutassa, a lány háza előtt vasárnap virradóra felakasztott egy kecskét. De mivel a lány nem értette, hogy ez mit is jelent, s hogy ez igazából az autókereskedő odaadásának jelképe, s különös áldozati felajánlása rejlik e svájci szemmel furcsa, titokzatos és szörnyű tett mögött.

Mivel nem sikerült a közeledés, az esemény hetente megismétlődött, ráadásul a kecskék egyre nagyobbak, egyre durvábban akasztottak voltak, az egyiket a lábánál, a másikat a fülénél, a harmadikat a farkánál fogva, sőt egyre több titkos feliratot véstek beléjük. A szövegek ilyesmik voltak: Add meg magadat a sorsodnak, kislány! Akinek autója van, az a király! Ha beülsz hozzám, húsz fiút szülsz majd! Nem tudod, mit ér az élet egy harmincéves Mercedes boldog tulajdonosa nélkül! Én már nem a kecskét kefélem, hisz ott lóg a házad előtt! Ne várjál sokáig, mert kihűl a forróságom! – és hasonlók, csak egy teljesen ismeretlen nyelven.

Mivel sem a lány, sem a családja, de a svájci falu egyetlen lakosa sem értette a szerelmi üzenetet, sőt még a helyi rendőrség, csendőrség és vegetáriánus szakácskör sem, így nem reagáltak, csak egyre jobban undorodtak a szörnyű sorozattól.

Végül nem maradt más hátra a sikertelenül udvarló férfinak, mint hogy egy elkeseredett pillanatában, udvarlása sikertelenségének szégyenét magáról a környék autó- és állatkereskedői szemében végleg lemossa, így a kecske helyett végül magát a lányt akasztotta fel.

Azóta a szomszéd faluban színpadtechnika bérbeadásával foglalkozik, de kevesen veszik igénybe a szolgáltatásait.

 

 

Irodalmi vita


– Utálom az egész magyar irodalmat úgy, ahogy van! – mondta az egyik. – Annyira pökhendi és oly szörnyen elavult egy régimódi ballaszt, akkora sötét, önimádó örvény, amely semmit sem képes befogadni abból, ami új, friss, más, ami a mai korszellem, szex, őrület, ami maga az igazi Élet és igazi Halál, az itt és most, hogy az egyszerűen undorító!

– De igazából mégis ki az, akit te nem szeretsz a magyar irodalomban? – kérdezte a másik.

– Senkit! Utálom a pincérkinézetű Kosztolányit, a hablatyoló Szentkuthyt, a fontoskodó Adyt, az avítt Babitsot, a narkós Csáthot, a szexmániás Janus Pannoniust…

– De Ottlikot azért csak szereted, nem?

– Miért szeretném?

– Mert fantasztikusan bridzsezett!

 

 

Karcsi és a hentes


Karcsi, a derék tanuló nagyon éhes volt, ezért bement a henteshez, és megszólította a nagydarab kopasz embert:

– Kérnék szépen húsz deka párizsit és két zsemlét, bácsi!

A hentes leszelte a párizsit, majd a két zsemlével együtt Karcsi elé tette a pultra.

– Nyolcezer-hatszáz forint lesz!

– Huh. Hát, nekem sajnos nincs pénzem!

– Jó. Akkor add ide cserébe a lábad!

– Jó! – mondta Karcsi, majd lecsavarta a lábát, rátette a pultra, a hentes pedig fogta, s betette a hűtőjébe.

– Ez kétezer-hatszáz forintot ér. Add ide még a karodat!

– Semmi gond!  – mondta Karcsi, majd leszerelte jobbal a bal karját, és odaadta, amit az betett a lába mellé.

– Ez még ezerhatszáz forint, úgyhogy még mindig nem elég a párizsiért és a két zsömléért. Add ide a farkadat is! – mondta a hentes, mire Karcsi letolta a nadrágját, fogta a farkát, szép lassan lecsavarozta, odaadta a hentesnek, aki azt betette a láb és a kar mellé, majd Karcsira nézett, s haragosan megszólalt:

– Ez még kétezer forintnyi érték, ami sajnos még mindig nem elég. Add ide még az agyadat, és akkor kvittek vagyunk!

Karcsi ekkor elgondolkodott, nagyon elszomorodott, majd odaugrált fél lábon az egyik polchoz, levett egy nagy üveg savanyúságot, célba vette ügyetlenül a hentest, majd úgy fejbe vágta, hogy annak az agya szépen szétfröccsent az egész boltban.

Karcsi egy ideig nézte, ahogyan a padló egyre vörösebb lesz, majd odaugrándozott a hűtőhöz, kivette, s visszaszerelte magára a karját, a lábát meg a farkát, szétszerelte a hentest, feltöltötte vele a hűtőszekrényt, és elkezdte az árusítást, miközben boldogan ette a párizsit és a két zsömlét.

– Nem az a legfontosabb, hogy végre jóllakhatok, hanem az, hogy szakmát szereztem magamnak, s nem kell többé iskolába járnom, mert mától kezdve én vagyok a hentes! – mondta mosolyogva, s miután jóllakott, szépen feltakarította a boltját.

Vissza a tetejére