Eső - irodalmi lap impresszum

Hazáig, Más ablakok

Hazáig

a keletitől zötyögtünk hévvel a kerepesin

elmaradt az ügető a taxi-garázs a gumigyár

csikorogva a mozdonyfordítón

a százlábú hídnál váltottak irányt

a 424-esek a trumanok

 

a hídkorlátoknál

zománcozott táblákon

vörös villámló nyilak

fekete koponya két csont

a vezeték érintése halálos

néztük hogy húz el alattunk a kandó

 

egyszer a verseny utcai sorompó leszakadt

szemben a törökőri kisszentterézzel

majdnem a postatelep istállóinál

és agyonütött egy lovat

 

a hungária előtt szálltunk le

a kispiacnál

ahol a mindig-vigyorgó bolondárpi

cipelte a rekeszeket éveken át

 

befordultunk a százira

sarkán a néhai wágner vendéglő merengett

szemben az óvoda-bölcsődével

mentünk a művésztelep az iskola mellett

a muki-síneken át

 

fákról rézszínűre ért madárbogyó

barna dárdákként bakaszivarok néztek ránk

 

aztán a j épület

harmadik lépcsőház

háromszázötös lakás

mindenki otthon

sehol sem látszott még a gyász

 

Más ablakok

régi függönyünk mintáit nézem

ülök a gépnél

fennakadva a messzeségen

mintha az akkor lenne a végcél

mikor egyszerűnek tűnt minden

hogyan hihettem volna

nélküled múlik el huszonkét évem

 

jöttek velem a régi függönyök

mintha védőim

de semmi sem örök

változnak otthonok ablakméretek

menthetetlenekkel küszködök

takarok bántó fényt

ősz-ködöt

 

tavasz a naptár mutatja

régi függönyünk mintáit nézem

belőlük inkarnálódsz szavakba

álomba szédülök ébren

elbűvölt istenadta

fölfényesedsz a szürkeségben

ne maradjak magamra

 

látom csukott szemmel vakon

komondorarcú hegy

néz be hozzánk az ablakon

mikor még  ketten vagyunk az egy

itt már minden semmi rom

nézem a szemed

arcodat régi függönyről olvasom

Vissza a tetejére