Exegézis; A Földközi-tengeren Annával, Balázzsal; Szünet

 

Exegézis

 

A lenti vaksötétben válogat

rózsaszínt, kéket, sárgát és fehéret,

s eddig még soha semmit el nem vétett,

csak küldi egyre a virágokat

 

a föld alól, és nem látja soha,

mert hogyha látná, nyilván kedve lenne

kísérletezni, s különbséget tenne

előbb-utóbb japánbirs, orgona

 

meg jázmin közt, de így csak érdek nélkül

rózsállik, kéklik, sárgul vagy fehérül,

és végül eltalálja pontosan,

 

s míg itt fent éjjel-nappal kavarognak

az élők, és a nap felé forognak,

lent van az Isten, vakon s boldogan.

 

 

A Földközi-tengeren Annával, Balázzsal

 

Próbálkozik velünk: kidob magából,

hogy járjunk-keljünk, aztán visszavisz,

és folyton-folyvást hullámzik a víz,

s ha átfordul az egyik oldaláról

 

a másikra időnként, moszatok

csillognak itt-ott rajta, s húsos ujja

végigsimítja testünk újra s újra,

míg figyeli a sugárzó napot

 

reggeltől estig, s nem vakul meg tőle,

sirályt és felhőt párolog a bőre,

mert ami van, úgyis mind-mind belőle

 

szakadt ki, élni hagyja, majd megőrli

ismét, és ezt az egészet letörli,

de önmagát nem képes összetörni.

 

 

Szünet

                  

Toulouse-Lautrec: A Rue des Moulins szalonja,

                        1894, kréta és olaj, karton, 115,5 x 132,5 cm,

                        Toulouse-Lautrec Múzeum, Albi

 

Titokra vágyni ott, hol nincs titok,

vagy azt remélni, hogy megint tudatlan

lehetsz, s megállhatsz tikkasztó utadban,

sőt visszatérhetsz, s újra nyílni fog

 

a sok-sok ajtó, s közben függönyök

lebbennek itt-ott, mint egy tarka szoknya,

és jó lenne, ha ismét darabokra

hullhatna minden, s a rések mögött

 

nem volna más, csak csuklók és bokák,

meg egy-egy arc, és nem lépnél tovább

már sehova, de még sokáig ülnél

 

s kívánkoznál, míg apró dolgokon

tesz-vesz a fény, egy varródobozon

talán, mert szörnyű, hogy beteljesültél.

 

Vissza a tetejére