Exegézis; A Földközi-tengeren Annával, Balázzsal; Szünet
Exegézis
A lenti vaksötétben válogat
rózsaszínt, kéket, sárgát és fehéret,
s eddig még soha semmit el nem vétett,
csak küldi egyre a virágokat
a föld alól, és nem látja soha,
mert hogyha látná, nyilván kedve lenne
kísérletezni, s különbséget tenne
előbb-utóbb japánbirs, orgona
meg jázmin közt, de így csak érdek nélkül
rózsállik, kéklik, sárgul vagy fehérül,
és végül eltalálja pontosan,
s míg itt fent éjjel-nappal kavarognak
az élők, és a nap felé forognak,
lent van az Isten, vakon s boldogan.
A Földközi-tengeren Annával, Balázzsal
Próbálkozik velünk: kidob magából,
hogy járjunk-keljünk, aztán visszavisz,
és folyton-folyvást hullámzik a víz,
s ha átfordul az egyik oldaláról
a másikra időnként, moszatok
csillognak itt-ott rajta, s húsos ujja
végigsimítja testünk újra s újra,
míg figyeli a sugárzó napot
reggeltől estig, s nem vakul meg tőle,
sirályt és felhőt párolog a bőre,
mert ami van, úgyis mind-mind belőle
szakadt ki, élni hagyja, majd megőrli
ismét, és ezt az egészet letörli,
de önmagát nem képes összetörni.
Szünet
Toulouse-Lautrec: A Rue des Moulins szalonja,
1894, kréta és olaj, karton, 115,5 x 132,5 cm,
Toulouse-Lautrec Múzeum, Albi
Titokra vágyni ott, hol nincs titok,
vagy azt remélni, hogy megint tudatlan
lehetsz, s megállhatsz tikkasztó utadban,
sőt visszatérhetsz, s újra nyílni fog
a sok-sok ajtó, s közben függönyök
lebbennek itt-ott, mint egy tarka szoknya,
és jó lenne, ha ismét darabokra
hullhatna minden, s a rések mögött
nem volna más, csak csuklók és bokák,
meg egy-egy arc, és nem lépnél tovább
már sehova, de még sokáig ülnél
s kívánkoznál, míg apró dolgokon
tesz-vesz a fény, egy varródobozon
talán, mert szörnyű, hogy beteljesültél.
Vissza a tetejére