Létra, folyondár; A mosogatást meghagytad nekem

 

Létra, folyondár

 

Szedjem már le a folyondárt,

kérte az anyám, de félek a létrától,

rettegek, hogy letörik az egyik foka.

Nem is a magasságtól tartok,

hanem attól, hogy ellenem fordul a létra,

mert az apám súlyát szokta meg,

az ő bőrkeményedéseit;

bizonyára össze is roskadna alattam,

s megfakulna a kép, ahogyan apám     

fütyörészve szedegeti a folyondárt,

amit, ha most sem szedek le,

ismét benő mindent.  

Emlékek a könnycsatornát. 



A mosogatást meghagytad nekem

 

Az ikszedik sörömet iszom.

Hányadik, kérded. Azt mondom, a negyedik.

Akkor miért van öt doboz a szemetesben?

Kicsit bánt a rágalmazás, pedig tudom,

be kellett volna vallani mind az ötöt,

de az is hazugság lenne,

hiszen már hazafelé is lecsúszott két pilseni.

Nyugtatom magam, hogy a pilseni nem sör,

ahogyan a sör sem alkohol neked, mert apádat is

sörözni látod kiskorod óta.

Ő gyakorlottabb, mint én, gondolhatod,

pálinkával is ráfejel,

azzal a méregerős házival.

Addig nem is volt baj, amíg

nem kaptam belőle egy literrel.

Te nem örültél, mert az már alkohol.

 

Kinézel a konyhába: táncolok, énekelek,

betudod annak, hogy milyen boldog is vagyok veled,

pedig csak kezdenék elájulni,

és ki kell mozognom magam, észre ne vedd,

mennyire részeg lettem a mosogatás alatt.

Megnéznéd, ittam-e a pálinkából,

amit a befőttek mögé rejtettél,

s akkor lebuknék, hogy már fél liter elfogyott,

pedig csak egy hete kaptam.

Ha megkérdenéd, miért iszom ennyit,

matekkal mentegetőznék:

oszd már le a hét napot fél literre,

az csak egy feles naponta,

apád is iszik ennyit.

 

De kinek hazudok?

Néha hamar kikészülök a sörtől, nem is iszom rövidet,

de másnap bepótolom. Ki sem öntöm a pohárba,

a vermutosüvegből húzom meg, mert

bármelyik pillanatban kijöhetsz a konyhába;

és az is művészet, ahogyan visszarakom

a befőttek mögé,

hogy össze ne koccanjon a kompótosüveggel.

Félek, meghallod, kijössz, s észreveszed,

mennyi fogyott a pálinkából,

majd eldugod egy új helyre,

ahol úgysem találok rá, de ha a párnád alá rejtenéd,

akkor is megtalálnám, mert ha italról van szó,

mint szarvasgombavadász disznók,

bárhonnan előkaparom.

De a legjobban attól félek, hogy mindez téged

nem is érdekel.

Vissza a tetejére