téves; indulásomra; keszthely vol. 2.; sanzonhelyett
téves
kiállok az erkélyre,
de a szél visszarángat.
a mellkasomban még mindig a múltkori nátha.
amikor hallgatni is gyáva,
a telefont szándékosan félreütöm.
mintha kapaszkodót az a tizenkét maszatos billentyű
(legalább időnként a szívemben verne).
valaki más beszél
a hónapok óta selejtezésre váró műanyag
nyomógombos készülékbe.
annyira kristálytisztán belőlünk.
annyira alig se.
indulásomra
alulra a piros pólót,
milyen más lenne egyszer a kéket,
a pulcsi a szokásos mélybarna,
csak a körkivágása hord srégen félre.
a festék a hajtöveknél
enyhén megkopott, mintha minden hajmosáskor.
de azért feltupírozom. egyre „ombrébb”.
végtére az alapozó is csak egy
matt barna vagy halvány rózsaszín folt marad a csuklón,
míg el nem satírozom. néhány törléssel.
egy-két apró szakadás a hajszálerekben,
elvétve élni. másképp úgysem merek.
keszthely vol. 2.
a víz kék vagy piszkossárga, de akár haragosan zöld is,
csak fölfogás kérdése, most épp milyennek látom.
még nem horgonyoztak le, vagy már nem is fognak soha,
legalábbis a felhúzott vasmacska erről
tanúskodik.
ahogy állok előtte,
minimum olyan tétova, mint
a hajó árnyéka, ami meg-megbicsaklik a vízen.
csak a jég tükörsima,
úgyhogy néha-néha egy kis fodrozódás is. belefér. grátisz.
meg átellenben egy csücsöknyi túlpart,
mintha lenne, időnként fel-feltűnik
a hely, ahová holnap, egy hónap múlva sincs megérkezni.
a keszthelyi hajó az öbölben.
mintha álomba, mintha ösztönösen.
ringatom magam, mintha te,
az átmeneti kikötőmben.
sanzon helyett
az őszt is elengedem, ahogy
a hívogatóan narancssárga sütőtököket
a közértben,
a nyárról itt maradt fagylaltárust
a téren
– titokban már most a sült gesztenyét várom –,
egypáran még mindig sort állnak előtte.
nem zavar a templomtorony felhőbe
burkolózott kongása, amint elüti a delet,
se a cipőm kopogása a macskaköveken.
az a néhány öreg, aki most is galambot etet
a szökőkút körül.
a szelet se érzem,
csak a rozsdabarna bőrdzsekim nyakánál hullámzik bele a szőrme,
ahogy jéghidegen az arcomba fúj.
hazafele még a kenyér is kicsúszik (fordítva fogtam)
nájlonostul.
Vissza a tetejére