jegesmedve; kisolló; visszhang
jegesmedve
ma nem ébredtem föl azt írják
a jegesmedvék szőre
alatt a bőr is sötét színű
a pocsolyák
jégtappancsaiban
elejtett galambtoll a szürkeség
szürkébb mint
a járdakő
sűrített lépteinek magánya
fogközökben préselt levegő
amit nem zavar fodrozás
meghullámzik a csók
ami körül nincsen szájpadlás
annyira mélyre nyúlni hogy
érintetlenül maradjál.
kisolló
a gondolatok is kispályáznak
marad a térfélcsere
szabadsága
ha majd a bal kézbe is úgy illeszkedik
bele a kisolló mint a jobba
és nem kell előkotorni csipeszt
vagy mélyebb lélegzetet veszek
és marad a manikűr hiányának átka
minden probléma körömágya
hol a mobil billentyűzárjába törik
máskor csak úgy magától
a világba a végtelen mint öt kicsi
szarulemez hajlíthatatlansága.
visszhang
saját tenyerére ereszkedik a köd
a járda és az égbolt találkozása mint a
visszahúzott macskaköröm
a csönd
kitömött testtartása
a háztetőkön idézőjelek állnak vigyázzban
az irónia magát definiálja
utcára nyíló arcomon
tegnap még nyögést hordott a beton
karmolásnyoma mára minden
termékenységet levetkőzött
az aszfalt lázrózsája
amin áthajol visszhangod.
Vissza a tetejére