Francia ízek hete

(az egyik)

a nyelved az egyik amire emlékszem a napból

ahogy francia szavakat nyaldostál a telefonba

veled szemben ültem és azon gondolkodtam

mi a jóistennek tanultam meg norvégul

egy TGV gyorsaságával ittad meg a kávéd

aprókat szórtál szét az asztalon hogy fizessek

az ajtóból fordultál vissza csókot adni

és én azzal nyugtattam magam

hogy úgyis mindegyik francia buzi

(a másik)

a másik hogy francia ízek hete volt a sparban

és én gyorsfagyasztott éti csigákat vettem

de azokat is a Dunántúlon szedték

Jéglé

                                  levél leendő kedveseimnek

Édeseim, felolvadunk,

jéglé lesz belőlünk a pohár alján,

persze együtt leszünk, de ne higgyétek,

hogy ez ideális állapot,

a romantikus hasonlatoknak is

megvannak a maguk hibái.

Képzeljétek csak el:

tíz perc a napon,

majd elkezdünk langyosodni,

lassan húgymeleggé válunk,

aztán már csak pár óra kell a párolgásig.

Persze a gőzzé való átalakulás

után sem veszünk el,

sőt felszállunk közösen a felhőkig,

az egyetlen baj, hogy

„a gázmolekulák egymásra

nem fejtenek ki hatást”.

Technokol rapid

Szilánkjaidat akartam összeszedni

Seprűt hoztam és szemétlapátot

Pont az ágyam előtt törtél darabokra

Nem akartam minden reggel beléd lépni

De kidobni se akartalak egészen

Először csak a nagyobb darabokat

Gondoltam megtartani de végül

Úgy döntöttem hogy mindent összegyűjtök

A parkettán összesöpört koszból

Válogattam ki a részeid

Porcicák között turkáltam

Fekete piszok ment a körmöm alá

Sok szilánk beszorult a parkettarésekbe

Kiálló csapdák lettek belőlük

De még csak meg se vágtam magam

Minden úgy ment ahogy terveztem

Összeragasztottalak technokollal

Egy itt-ott karcos üveglap lett belőled

Visszaraktalak a fenyőléc keretbe

De nem találom mögötted a képet