Lakatlan sziget; sokszor elképzelem; majd én
lakatlan szigeten
amiket itt írhatnék
kúszó növények
lepattogzott kövek
a szavak idegem tépik
vagy elandalítanak
mint a pirulák
vagy emelik az adrenalint
vércukrot koleszterint
az unottság rajtam
most nemes penész
a napok égésterméke
összekormoz
biztatsz
azt mondod
lehetnél csillag
– tengeri? tengerfenéken?
inkább partra dobott
rozsdás vasmacska
hajó lékkel
benőve
kúszó növénnyel
sokszor elképzelem
sokszor elképzelem
hogy ülünk egy kávézó
teraszán
hűvös van
ezüst a hold
néha elé úszik egy felhő
átölel a karosszék
rám fonja
rokokós hidegét
a fekete féminda
spirálisa
kavarom a kávém
beleejtem a kockacukrot
még egyet
még egyet
még egyet
annyit képzelődöm
már mindenütt
kockacukor
majd én
minek neked arc
ha nem vagy
a nyakkendőd rosszul van
megkötve – majd én
bár kevés a gyakorlatom
a nyakkendőkben
de szeretek babrálni rajtad
a kapu előtt
mint egy vasúti peronon
utánad intek
majd elküldöm a képet
tudod amin összeölelkezve
álltunk direkt a póz
kedvéért érzelmi indok nélkül
ha tudsz
ha tudsz
azért üzenj
Vissza a tetejére