Magyar hangjuk

Az asztalon felejtett fél doboz piros

Symphoniájáért jött haza idő előtt

a szomszéd srác apja, és mi nem is

kezdtük bizonygatni, hogy egy szálat

sem vettünk ki a pakliból, mert akkor

rögtön Feri bácsira terelődött volna

a gyanú, aki a sarki vegyesben szálra árulta

a srácoknak a barnaszofit, és tudtuk,

ha csak a gyanúval is felhergeljük ellene

az anyákat, akkor nemcsak saját magunkra,

az egész környékre ínséges időket

szabadítunk az ellátási lánc megszakításával.

Már régóta vártuk az alkalmat, hogy

megnézzük azt a szexfilmet, amit Misi apja

mindig akkor rakott be a videomagnóba,

amikor a felesége délutános volt, minket

meg küldeni sem kellett, mentünk az utcára

játszani, hiszen tudtuk, mi következik.

Felmásztunk a meggyfára, kiszabadítottuk

a jó előre ágra gumizott cigiket, kényelembe

helyeztük magunkat egy vastagabb ágon,

majd rágyújtottunk, és elhatároztuk,

egyszer mi is a fotelből nézzük majd,

és végre nem kell azon veszekedni,

kinél legyen a távcső, meg talán azt

is meghalljuk, milyen hangokkal jár

a dugás, hiszen még nyitott ablaknál

sem lehetett hallani egy árva neszt sem,

mert az öreg mindig levette a hangot.

A szomszéd srác annyira haladt a korral, hogy

inkább a távirányítót nyomkodta vadul,

mintsem a készülékhez ugrott volna,

amikor a faterja belépett a szobába.

Nem sötétült el a képernyő, sőt olyan

gyorsan kezdtek mozogni a keletnémet illetékesek,

mint a Benny Hill Show-ban az angolok,

csak sokkal ősibb apropóból, és én elkezdtem

kacagni, hogy így végre valóban gyorsabb,

amit ugyanazon az életunt férfihangon

követelt partnerétől a dús keblű szőke,

amelyen a sudár bajszos jegyezte meg,

mintegy félvállról, hogy milyen szép az idő,

s ebben a verőfényben igazán lehúzhatná a sliccét.

Most mit röhögsz?, elmondok mindent apádnak,

ha te bárkinek is, fordult felém fenyegetően

a szomszéd, és én akkor hirtelen elhallgattam,

mert a szexfilmnézést még kimagyaráztam volna,

hiszen a férfiembernél normális, hogy mások

nemi élete is érdekli, főleg, ha még sajátja nincs,

de a cigizésre nem volt evolúciós magyarázatom.

Füstspirál

Kérsz egyet te is, kérdezte, miközben nyújtotta

felém a dobozt, amit előző nap adott át neki az

osztályfőnök bizonyítékként, és amikor elfogadóan

bólintottam, arra gondoltam, hogy ha a fiúk olyanok

lesznek, mint az apjuk, akkor esetemben ez lehet az

első abból az ötből, amit egymás után szívatott el

láncdohányos nagyapám kezdő apámmal, miután

cigizésen kapták az általános iskola vécéjében, hátha

annyira megundorodik a füsttől, hogy soha többé nem

akar majd rágyújtani, de végül is fordítva sült el a dolog.

Az osztályfőnök tájékoztatta apámat, hogy a cigarettázás

tényén kívül van más is, amiről tudnia kell,

méghozzá, hogy a legjobb tanuló táskájába

belecsempésztem ezt a fél doboz piros Winstont

meg a Cica Magazint, nyilván bizonyítványirigységből.

Pedig csak annyi történt, hogy világossá vált előttem,

hiába nyitom ki az összes ablakot,

nem fog kimenni a füst az öltözőből csengetésig.

Azelőtt kellett elrejtenem a bűnjeleket, hogy beálltam

volna a tornasorba, amely előtt a tanár elordította

magát, hogy egy szót, de még levegőt se,

mintha húsz nyolcadikos suttogása hajtaná ki

helyszínelés előtt az öltözőből azt a füstöt,

amit nekem egy kereszthuzattal sem sikerült.

Apám tudta, nem hajthatott az irigység, mert ismerte

az álláspontomat, hogy az osztályzat legyen annak fontos,

aki mástól várja a láttamot, pont úgy, mint a tornatanár,

aki meg szertárosért kiáltott, mintha csak a szakkönyvekből

ismerné a cigarettafüstöt, nem az órák közötti szünetekből.

Pár perc múlva meg is jelentek, kezükben a cigi és az újság,

kihívták a fiút a sorból, ezt nálad találtuk, fiam, ő meg szipogta,

hogy ez nem az övé, de a tornatanár rázta a fejét, hogy többet

kellene ezt gyakorolnod, fiam, mert bizony, akinek a hálójában

a labda, annál a gól. Ezzel a végszóval indultak a tanáriba,

én meg némi kollektív igazságérzet nyomására utánuk, hogy

bevalljam, valójában én tettem más táskájába a cuccot.

Elő is került az osztályfőnöki órán az eset,

s az ofő egy kihallgatótiszt jámborságával kérte,

hogy aki dohányzott már életében, tegye fel a kezét,

majd amikor látta, hogy a hatalom jelenlétében mindenki hezitál,

hátat fordított az osztálynak, és megismételte, mi több, még

nyájasabb hangon hozzátette, hogy most már nyugodtan

jelentkezhettek, és ekkor végre én súghattam a többieknek:

ne legyetek hülyék, a tévé üvegéből mindent jól lát,

ahogyan apám is, csak ő tapasztalatból, amikor is cigi

helyett inkább jó tanácsot adott azon a Zagyva-parti délelőttön.

Vigyázz a cigivel, kisfiam, mert a Baloghoknak a spermájába

van kódolva a nikotin, és ha már itt tartunk, a tisztesség is,

csóválta a fejét rosszallóan, én meg bólogattam, de mindeközben

csak arra tudtam gondolni, hogy ha a cigit buktam is,

a szexmagazint igazán visszaadhatná.

Elszáll

Amikor azt mondtam neki

az infarktusa után pár évvel,

hogy talán végleg le kellene

szoknia, beleszívott egy mélyet

a cigarettájába, és azt válaszolta,

mióta látta magát felülről

az újraélesztésekor, már

nem fél a haláltól, akkor

legszívesebben ordítottam

volna, hogy baszd meg, milyen

hülye őrangyalod van neked,

ha a legfontosabb pillanatban

a mozdulatlan testre fordította

az objektívet, nem anyámra,

aki azon volt egész éjszaka,

hogy azelőtt tüntesse el a

véres lepedőt, az elhasznált

kanülöket meg a könnyeit,

mielőtt felébredek,

mert egy vértől lucskos

nagyszobában mondani, hogy

nincs semmi baj, nem hihető,

ahogyan az sem, hogy az utolsó

kilélegzés semmiben sem

különbözik az első slukktól.