A halál ereklyéi

a bartók béla úti bűvészboltban

első vásárlásod fő darabja a pálca volt

a bölcsek kövét eleitől fogva kerested

nagy gondot a köpeny jelentett

hiába a kézenfekvőnek tűnő megoldások

leleplezett mindent a cété

mára összeállt a kép

aki érti érti

aki nem

annak sose lesz semmi egésszé

Rossz idők ezek

február volt sötétedett

a martinelli téri templom előtt

isten járt eszemben jézus

be kellene menni letérdepelni

nem ment akkor se ment

elindultam az erzsébet híd felé

talán dér szemerkélt

vacak városi idő

súlytalan voltam sehová-tartozó

néztem a dunát

nem volt szuicid késztetésem

mégis a mocskos hömpölygő víz volt csak

elfogadni képes

hintalánc csikorog a játszótéren

föl kellene állni kinézni az ablakon

jobb így

sikongatás gyereknevetés hallgatom

magasan a hetediken

rosszak a gondolatok

újra ott a víz fölött

vonszolom magam otthonom mintha volna

öt óra van

dől minden garcia lorca

feketében menekültél esztergomba

én itt te ott

hittél amíg tudtál

a vérmezőnél már könnyem se folyt

elhagyattak

mindenki kurvára elhagyott

talán tévedtem talán a hinta

minden igaz és mégis hamis

nem emlékszem álmaimra

mintha a mélység hívna menjek

de nem mehetek

péntekig nem

fekete kabátot kell vennem

virágok május

sütni fog a nap

fekete kocsi mögött megyek

arcomra dér szitál

a mindig-február

magadra sose hagytalak