(Beszélni tanulok); Felnőttünk
(Beszélni tanulok)
„Az ember a lehelethez hasonló,
napjai a tűnő árnyékhoz.”
(Zsolt 144,4)
Beszélni tanulok. Leveszem
a kötést hangszálaimról –
a seb megnyílik, és fájdalmas
csend fakad belőle.
Lélegezni tanulok. Felbukom
emlékeim áradatából –
a számon a lélek ki-be jár,
nem talál bennem lakhelyet.
Lenni tanulok. Megmutatom
magamat magamnak, mint hideg
pára az ablakon, olyan vagyok,
átsüt rajtam a nap –
Felnőttünk
Szerinted nem vagyok félelmetes.
Nem tudom, igazad van-e,
soha nem voltam kedves sem
veled, sem pedig magammal –
még kicsi gyerek voltál,
bevetettem veled egy doboz
aszpirint, hátha meghalsz, csak
rosszul sikerült a kísérlet, és
most sajnálod, hogy felnőttünk
anélkül, hogy jobban érezném
magam, de félni nem félsz.
Megedződtél mellettem a halálra.
Vissza a tetejére