Barát

Ne szórakozz már, mondja Feri a barátjának. Mér, nem szórakozóhelyen vagyunk, dobja oda hanyagul Alex, és megissza maradék sörét, int a pultosnak, hogy kér még egy kört, és tovább nézi a basszusgitáros lányt a színpadon. Engem rossz emberek neveltek, kezdi rá Alex. Feri sokadjára hallgatja végig barátja sztoriját. És tudod, nagyon megható volt, hogy miattam jók akartak lenni, hogy engem felneveljenek, a lehető legjobbat akarták kihozni magukból. Miattam, értem. Úgyhogy én másképpen állok a rossz emberekhez. És most, hogy itt vagyok, én vagyok a rossz, és ezek az emberek olyan jók, jó emberek, sokkal jobbak, mint a zenéjük, és ezért vagyok itt, bassza meg, mert jó emberek, de szar a zenéjük. Mégis el kellett jönnöm, mert ha nem jövök el, Zaza belehal, beletolja a pofámba magát, az érzelmeit, mint egy nagy büdös lábszagot. Ez az önkifejezés, nekünk meg tűrni kell. Zazával haverok voltak, de Alex nagyon unta már, hogy ha beszéltek, csak róla szólt minden. Zaza nem jó énekes, de ezt hogy a fenébe mondja meg neki. Ezt Ferivel is számtalanszor megbeszélték. Mert ők mindig és mindent megbeszélnek egymással. Húsz éve tudnak mindent egymásról. Minden jó és rossz húzást leltárszerűen. Hűségeik és hűtlenségeik sörbaráti jegyzői, tanúi, segítői. Alex most is szemez a basszusgitárossal, odamegy hozzá a koncert végén, és meghívja a pulthoz egy sörre. A matrjoskatestű lánynak tetszik Alex. Szereted a húst, kérdezi, én imádom, kacsint Alex. Szerettem, válaszolja a lány, egyáltalán nem jön zavarba, mondja, ami eszébe jut. De mióta megéreztem a hús ízében az állati félelmet, azóta nem bírok húst enni. Mielőtt levágják, megölik az állatot, olyan káros félelemanyagok szabadulnak fel, amik átjönnek az emberbe, mikor húst zabál. Mondja tanító nénisen, a sörét kortyolgatva. Matrjoskabuddha, röhög magában Alex, miközben úgy tesz, mintha érdekelné, amit mondanak neki. Az orvosira járok, folytatja a lány, egy éve boncoltunk egy fiatal lányt, nekem a felkarja jutott. Aztán az egyetemen az ebédlőben sült csirke volt a menüben. Nekem a fogós combja jutott, ami pont olyan volt, mint a lány felkarja. Szeretem a sült hús szagát, de azóta nem bírom megenni. A srácok van, amikor évekig nem tudnak szeretkezni, nőhöz nyúlni, mert vagy egy fiatalabb, vagy egy idősebb nőt kapnak a boncasztalra. Alex elképzeli, hogy szeretkezik a lánnyal, letépi róla a felkarját, és harapdálni kezdi. Az pedig fennakadt szemmel néz rá. Elborzad. Érzi, hogy nem józan, és hogy totál nem akarja már meghódítani a lányt. Elment a kedve tőle, és már fáradt is. A lány csak beszél és beszél. Eszébe jut Feri. Alex a szemével keresi barátját, mikor ő is észreveszi, könyörögve néz rá, hogy szabadítsa meg őt a lánytól. Feri ismeri ezt a nézést, odamegy barátjához és megszólítja, mennünk kell, mondja. Alex elbúcsúzik a lánytól, rutinosan elkéri a telefonszámát, és kimegy a kocsma elé, megveregeti a barátja hátát, kösz, mondja. Feri mosolyt erőltet az arcára, és elindulnak hazafelé. Útközben Alex kicsit tisztulni kezd, beugrik neki, hogy Feri beszélni akart vele. Mit akartál mondani, kérdezi. Majd holnap elmondom. Alex rábólint, kezet fognak és elbúcsúznak.

Másnap a Zöld Elefántba mennek. Egyikőjük sem akarja, mégis a szokásost rendelik. Alex kicsit másnapos, ezért nem kívánja a rántott körmöt hasábbal és tartárral, Feri pedig mostanában nem igazán kívánja az ilyen kajákat. A korsó hűvös barna sört egyikőjük sem kérdőjelezi meg. Mi a helyzet, barátom, szólal meg Alex, és már folytatja is. Tegnap az a lány, egész éjszaka szörnyűségeket álmodtam miatta. Feri csak mosolygott. Miért, mert nem lett meg, kérdezi. Nem is akartam, elment tőle a kedvem, annyit beszélt, hogy úgy érzem, egy fél évig nem fog felállni, válaszolja Alex. Mindketten felnevetnek.

Kihozzák az ebédet, erőltetve tömik magukba, csak hogy ne legyen előttük, legyenek gyorsan túl rajta. Mikor mindent megesznek, bevallják, hogy nagyon nem ezt akarták rendelni, csak hát a baráti szokásokat nem lehet csak úgy felrúgni. Megint felröhögnek. Alex meg is szólal, csak kihányni. Röhögnek megint, aztán szomjasan kortyolják a söreiket. Mondanom kell valamit, szólal meg Feri. Mondd csak, persze, válaszolja könnyedén Alex. Valami gáz van velem. Mi az, lereszelte a sok pia a májadat, idétlenkedik Alex. Feri nem reagál. Alex fürkészve nézi barátját. Megijed a hosszú csendtől. Nézi Feri megnyúlt arcát, beesett szemét, kicsit mintha sárgás is lenne, hülye vagyok, mondja magában. Nagyon fájt a gyomrom, elmentem orvoshoz, emlékszel, akkor, mikor nem mentem ki a focimeccsre, szólal meg végre Feri. A kórházban ide-oda küldtek, kivizsgálásokra jártam. Egy hete van meg az eredmény. Egy hete nem tudom elmondani neked, és magamnak sem, hogy rákos vagyok. Áttétel a májban. Úgyhogy nekem reszeltek, meg a májamnak is. Alexnek kigúvadnak a szemei, elsápad, szédülni kezd, kirohan a vécére, kihányja az ebédet. Eszébe jut a tegnap este, az, hogy nem törődött a barátjával, neheztelt is rá, hogy miért nem olyan aktív, mint ő. Mindig csendesen iszik, aztán bambán röhög, ha lerészegedett, és nem tud túllépni azon, hogy elhagyta a neje, és akárhány jó csaj akaszkodik rá a Fehér Egérben, sosem tud élni a numerákkal. Csak ezzel a rákkal tud társbérlete lenni. Hahaha, gondolja Alex, miközben megmossa az arcát és megtörli a fehér pólójában. Ugrat, nem is igaz az egész, hogy a picsába lenne az. Hülye Feri, egy perc alatt totál kiborultam. Visszamegy az asztalhoz. Ferinek tök nyúzott az arca, Alex holt sápadt, de erőltetetten, röhögve kérdezi, te most ugratsz, ennyire morbid még sosem voltál. Menj a picsába, Alex, igazat mondok. Mi a szarért hülyéskednék ilyennel. Olyan vagy te is, mint Zaza, baszd meg. Feláll és kirohan.

Alex leroskad a székre. Néhány perc múlva feláll, mint akinek tele a gatyája, és elindul a pulthoz fizetni, aztán kilép a levegőre. Sóhajt egy nagyot, és felhívja Ferit. Hagyja kicsörögni, de Feri nem veszi fel. Visszamegy a műhelyébe, és dolgozni kezd.

Egy antik zsebórát hoztak be hozzá, azt kezdi el nézegetni. Az óra szép duplafedelű ezüsttokban van, körülbelül a múlt század legelején készülhetett. Mikor kezd elmélyedni az órában, bejön hozzá egy férfi egy régi Doxával, apai örökség mondja, csak a szíjat kell cserélni. Alex ránéz az órára, és észreveszi, hogy hiányzik a másodpercmutató. Szól a férfinak, ő pedig őrjöngeni kezd, hogy Alex ellopta a másodpercmutatóját. Alex kikerekedett szemekkel nézi a férfit, nem érti, hogy ez most komoly. Komoly, állapítja meg. Visszaadja az óráját, és kitessékeli a műhelyből. A férfi fenyegetőzik, Alex bezárja az ajtót és kirakja a zárva táblát. Nem hiszem el, vesz egy nagy lélegzetet, a kurva életbe, szakad ki belőle, és megpróbálja újra kézbe venni a zsebórát. A tokja csaknem hibátlan, állapítja meg, csak befeketedett rajta az ezüst, és hiányzik az üveg a számlap tetejéről, viszont a gyönyörű számlap szinte hibátlan. De többek között az óramutató váltókereke, a billegők, a független mutatórész leállítókarja és az összes mutató hiányzik. Alex átszellemülve vág neki az óra restaurálásának. Szétszedi, tisztogatja. Nézi az óra belsejét, és émelyegni kezd. Leteszi, kibelezve hagyja, mint egy felboncolt kicsi gyomrot. Feláll, és kisétál a műhelyéből. Bezárja az ajtót, és elindul. Fogalma sincs, hová. Teljesen mindegy, csak mozgásban legyenek a lábai, és érje a levegő, a nap, mozogjon körülötte a világ. Újra hívja Ferit, de most sem éri el. Mardossa a lelkiismeret, hazasétál, és lefekszik. Nem vacsorázik, csak fekszik a hálószobában. A felesége és a fia tanácstalanul néznek egymásra, mivel Alex állandóan beszél. Hol jópofáskodik, hol nyilvánvalóan hazudik, hol nagyzol, hol ugrat, hol zavarában összevissza beszél, hol komolykodik, hogy viccel, de be nem áll a szája.

Alex két nap múlva éri el Ferit a kórházban. Mikor meglátják egymást, elsírják magukat. Nagyon régen sírtak egymás előtt, mikor a fiaik születtek. Ott ültek egymás mellett a váróban, és zokogtak. Azóta a legjobb barátok. Feri nyúzott, kétségbeesett arccal próbál könnyed lenni. Mi a helyzet, van-e újabb matrjoskád. Alex mosolyt erőltet az arcára, nem, nincs, újabban másodpercmutatókat lopok. Elmeséli a doxás ember történetét, aztán megbeszélik, hogy ha jobban lesz Feri, elmennek a Fehér Egérbe. Mekkora kibaszás, ezt hogy lehet jól csinálni. Ezt a kicsi életalamizsnát, szorul el a szíve Alexnek. Elbúcsúzik Feritől. Kifelé újra a könnyeit törölgeti.

Ferinek kéthetente kell bejárni kezelésre. Egyszer jobban, máskor rosszabbul. Alex próbálja feldobni a barátját, programokat szervez neki, ha jól van. Ma a Fehér Egérbe is eljutnak végre, egy pohár sörrel ülnek a dohos pincekocsmában. Húsz évig minden pénteken este itt találkoztak. Minden pénteken sikerült összehozni. Nosztalgiáznak, bámulják a giccses, festett falakat. Régi sztorikat mesélnek, erőltetett és őszinte nevetések között. Mindketten koncentrálnak, nehogy érzelgősek legyenek. Eszükbe jut a sánta kurva és a csípőprotézises tanárnő esete. A Jobb itt, mint otthon nevű kispályás focicsapatuk legendás sztorijai, és az azt követő Ká Eszben való sörözéseik. Kár, hogy a Körül Szaros bezárt. Nincs hozzá fogható. Csak a Fehér Egér, mondják egyszerre kamaszos hanggal, és intenek a csaposnak, hogy egészségére. Feri hamar elfárad. Alex hazaviszi, vált néhány szót Feri volt nejével, aki visszaköltözött hozzá. Erre a kis időre, gondolja Alex. Gáz, hogy így kell újra együtt lenniük. Alex régen örült már annak, hogy várják otthon. Siet haza, beszélgetni akar, csak úgy lenni a családdal, de nagyon elfárad. Lefekszik. Azt álmodja, hogy a Fehér Egérben megmozdulnak a falak, kilépnek belőle a festett alakok, és bemásznak egy léghajó kosarába. A fekete pólósok kiesnek a ballonból, lógnak a levegőben és röhögnek felfelé. A fehér ruhások pedig kétségbeesetten kapkodnak utánuk, és próbálják irányítani a ballont, de ők is kiesnek a semmibe. Nagy vihar támad, és ők csak zuhannak és zuhannak. Alex felriad, kiszáll az ágyból, iszik egy korty vizet, és visszafekszik. Lassan újra elalszik. Rosszkedvűen ébred, megissza a kávéját, és dolgozni indul. Munka közben arra gondol, mikor fog megtörténni. Feri csak a protokoll kedvéért meg az isten tudja, miért vállalta a kemoterápiát. Egész nap bütyköli az órát. Nemsokára elkészül vele. Felhívja Ferit, sétál egyet és hazamegy. Sokat van otthon. Nem is tudja, hol volt eddig. Azt sem tudta, hogy ilyen jó otthon. Sokat beszélgetnek a feleségével és a fiával. Esznek, isznak, tévéznek, társasjátékoznak. Boldogok, mint mikor fiatal házasok voltak. Alex másnap elkészül az órával. Gyönyörű lett. Állapítja meg. A polírozott ezüst szépen csillog.

A többgenerációs idő, a javítható idő, a büszke, gőgös, megalkuvó. Amit megesz a rák. Komorul el. Leteszi remekművét, és elmegy a boltba. Ásványvizet vesz, egy kis gyümölcsöt, és bemegy a kórházba. Kemónap van. Feri szarul néz ki. Barátom, jó sápadt vagy, egy korsó sört kellett volna hoznom vagy inkább egy üveg száraz vöröst. Feri szája megmozdul, mintha mosolyogni akarna, aztán meggondolja magát. Halkan, lassan beszélgetnek. Feri maga alá csinál, és elalszik. Alex szól az ápolóknak, megvárja, míg elvégzik, amit kell, visszamegy a kórterembe, és visszaül a székre. Ül, és nézi a barátját. Eszébe jut, hogy valahogy most fognak jönni a zsebóráért, indulnia kell vissza a műhelyébe. Fel akar állni, de lefordul a székről. Feri csak másnap tudja meg, mi történt. Nem fogja fel, azt hiszi, hallucinál, vagy már átmátrixolt egy másik világba, és a rémálmait váltják valóra, grátisz a rákra és a halálra. Csak akkor fog fel mindent, mikor Alex családjával beszél. Kábán, gyengén, zsibbadtan, a fején egy babos kendővel elsétál a Fehér Egérbe, beteszi a zenegépbe a Tears in Heaven című számot, többször rádobja a százast, és rendel egy fekete zászlót és két pohár sört. Leül, és nézi a falakat. A neje jön érte és hazaviszi. Otthon lefekszik és elalszik. Azt álmodja, hogy a Fehér Egérben megmozdulnak a falak, kilépnek belőle a festett alakok, és bemásznak egy léghajó kosarába. Fehér és fekete színű ruhában vannak. A fekete pólósok kiesnek a ballonból. Lógnak a levegőben és röhögnek felfelé. A fehér ruhások pedig kétségbeesetten kapkodnak utánuk, és próbálják irányítani a ballont, de ők is kiesnek a semmibe. Nagy vihar támad. Csak zuhannak és zuhannak. Felriad, húsz perce aludhatott el, és már rosszat álmodik. Iszik egy korty vizet, és visszadől az ágyban. Újra elalszik. Két nap múlva két fekete zászlót fúj a szél a Fehér Egér felett.

Vissza a tetejére