Eső - irodalmi lap impresszum

vacsora; töredékek egy házasságból; folt; tanítás; legyőzöttek; nedvek


VACSORA
 
a földön feküdtem, koszos volt a bútor alatt a padló,
hajszálak, porcicák és egy ceruza, amit kerestem már.
a nászutunkon vettem, koh i noor, kisvakondos, grafit.
mikor végzett, fel akartam állni, de a talpát a hátamnak
nyomta, nem engedett. felnyögtem, és visszahuppantam
a földre. ő ült az asztalnál, és evett. csiklandozta a vér
a nyakamat, a bútor alá folyt, kikerülte a söröskupakokat,
a hajcsomót. láttam a szemén, mikor hazajött.
meg fog ütni. mosolyogtam, levettem a kabátját.
ránézett az asztalra, és ütött, mert meg volt terítve,
és nem vártam meg. én egy senki vagyok, ugye, mondta.
és ütött még egyet.
 
 
TÖREDÉKEKEGY HÁZASSÁGBÓL
 
felsorolás
kék-zöld a mellem, a hasam,
az arcom, a testem, a szívem,
az ágyam, a házam, az egész életem.
 
fokozás
semmi baj nem volt, aztán fenyegetőzött,
ordítozott, lekurvázott, odavágott
a falhoz, belém rúgott, aztán még egyet,
még egyet, és még.
 
remény
ha nem ivott, mindig virágot hozott.
letérdelt elém, és megígérte, soha nem
üt meg.
 
szégyen
hét év öltéseivel a szívemben
is hittem neki. csak ne kelljen
elmondanom senkinek, hogyan
élünk.
 
házasság
mint a véraláfutások a hasamon,
úgy szívódnak fel a hónapok.
mint leszakadt vese, lógok
a házasság szent kötelékén,
összeverve.
 
 
FOLT
 
amikor a fogkrémben csempészték be a drogot,
akkor nem voltál szabad, nézted az ujjaid között
a koszt, és mindig csak azt sikáltad. ne nyiss meg
egy kaput sem, mondta az apád, mert annál többen
tehetik be a lábukat. nem értesz máshoz, csak a
pénzmosáshoz, és mindig az ujjaid közül a koszt
sikálod. mindig azt az olajfoltot látod.
amit a szakmunkásműhelyben, kamaszkorodban.
először almát lopni mentél, aztán feltörted mások
kocsiját. ne nyiss meg egy kaput sem, mondta
mindig az apád, mert annál többen tehetik be a
lábukat a szívedbe. és nem mindenki fog lábat
törölni előtte. tíz évig voltál gyerek, addig, míg
élt az apád. azóta döngetik a kapuidat, de te csak
az apádnak nyitnád.
 
 
TANÍTÁS
 
mindenkit meg kell zsarolni.
ezt is mondta az apád.
mert az emberek félnek,
hiszen mindenkinek
van sara. nem akarnak
belekeveredni semmibe.
akinek sara van, azért,
akinek meg nincs, azért,
mert tudja, az ártatlanok
biztosan megszívják.
mindenkinek vannak
gyengéi, meg kell keresni,
hogy lehet őket manipulálni,
és mindig győzni kell, fiam,
mindig győzni kell. mindegy,
mi az ára, mondta az apád.
 
 
LEGYŐZÖTTEK
 
jobb ember vagy, mint az apád,
ő mindenáron győzni akart.
téged a drog győzött le.
őt meg a párt. az anyámat
is elárulom, ha nem lesz itt
rend, mondta. de mikor levette
az egyenruháját, kenyérre lehetett
kenni. ha visszavette, elbújtál
anyád kötényébe, és onnan nézted,
az ingjét hogyan igazítja.
 
 
NEDVEK
 
az apád nem tudott leszokni az anyagzsebkendőről,
minden héten a lavórban ázott a fürdőszobában,
anyád mindig kihipózta, kivasalta, és betette
a polcra. ez volt az apádnak a rend, az otthon.
ez volt a kabalája. nem vette észre, hogy anyád
a kádba okád, mikor mossa, mert már régen utálja
apád nedveit.

Vissza a tetejére