Emlékezés egy suli-bulira; Osztályterem
EMLÉKEZÉS EGY SULI-BULIRA
A Béből egy kócos srác dobolt,
Beatles-nóták potyogtak földre,
Legalább száz dauer bomolt,
Legalább száz farmer vonaglott,
Legalább száz kislány romolt:
De dögös,
De dögös suli-buli volt.
Kigyulladt a fantáziánk,
Mindenki falábát gyötörte,
Kólával ittuk meg a bort,
Mind azt hittük, más a menő,
Csak én vagyok lúzer örökre,
Peti hamis nótákat dalolt:
De dögös,
De dögös suli-buli volt.
Csörtettünk, mi, piti senkik,
Bennünk sunyult a felnőtt ember,
A gyilkos idő darabolt:
De dögös,
De dögös suli-buli volt.
A szexre vágytunk, de nagyon,
Nem tudtuk, máshogy is lehetne.
Újdonat testünk fura volt:
Szőrös, izzadós szúnyoglárva.
A tanári kar kirabolt...
Ki-ki magát törpének érezze!
Hisz lelke, s ágya csupa folt:
De dögös,
De dögös suli-buli volt.
Fülünkbe a magány üvöltött,
Vésője agyunkba hatolt,
A bennünk lakó sánta ördög
Susmorgott, mi sem leszünk jobbak,
Csak egy kis tápanyag a pornak,
Jobb berúgni idő előtt,
Hogy hihessük, mekkora este,
Pedig csak patkánycsapda volt:
De dögös,
De dögös suli-buli volt.
Dumáltuk, utána megdumáltuk,
Hogy isteni volt, agyhalál,
Ez smárolt, az meg összehányta,
Röhögtünk, és most sírni kéne
A múlt kínjába visszanézve,
Mikor, bolond baromfiak,
Feszengtünk csak eszetlenül,
Kapaszkodva jelmondatunkba:
De dögös,
De dögös suli-buli volt.
OSZTÁLYTEREM
Én sulink mérgét nemesen kiálltam.
Sok szipirtyó volt a tanári karban,
Zord visongásuk profin elviseltem,
Nem kicsi hősként.
Béke van bennem: lekötöztem őket,
Méla árbócnál meg is ostoroztam.
Ó, a képzelgés milyen ócska bosszút
Áll a keservért!
Jó, na, kispályás gyerek én se voltam,
Nagy poénszóró, be nem állt a szájam,
Vagy fütyültem rá, mi folyik köröttem:
Könyvbe zuhantam.
Volt ivóverseny, a kilenc pohár víz
Vartyogott bennem, de ki nem büfögtem,
Nyerni így tudtam, koronát fejemre
Nap sikerített.
Fejben őrzök durva lovascsatákat,
Ló szerettem lenni, kiszámítottam,
Hirtelen rántás biza felboríthat
Kényes egyensúlyt.
Lányokat lesvén be sokat bolyongtam,
Körbebúgtak ott, Remetén a lombok,
És az énekkarban a partizándal
Jó hamisan szólt.
Tán ha Alzheimer fagya dől agyamra,
Vagy ha forró kín süti szét a testem,
Majd beugrik hajdani szöcskekínzás,
S felvidulok még.
Vissza a tetejére