Nyári ház, kert, töltés, szemét. Az élő Tisza gyönyörű, veszélyes nő, írnám, ha férfi lennék. A nyári házunk mellette, a fák a kertben. A messzefutó töltés a falutól az erőműig tart. A botanikus kertet elhanyagolták mostanában. A lámpaoszlopok tövéből tavasztól őszig hordják el a szemetet. A szomszéd utcához rakjuk ki halványkék műanyagzsákokban. Ide is jönnek a kukázók, az új telepre, szétborítják, megforgatják szakértő szemmel.

 

A házunk. Faházunk van, lélegző deszkák, perceg a szú. A hangok minden tavasszal szokatlanok először, a csöndek is mások. Az első kint alvós éjszakákon kiver a félsz. Minden télen, tavasz elején feltörnek három-négy kőházat a környéken. A mi házunk olyankor összehúzza magát, mintha egész kicsi lenne, egyenletesen lélegzik, frissülve köszönti a huncut a tavaszt. Úgy vár ránk, mint az a gyermekkori barátunk, akire mindenestül rá mertük bízni magunkat, ha volt ilyen.

Utcanév és állatok. Pacsirta utca a miénk, Terka néniék ragaszkodtak a névhez. Rigók látogatják kertünket. Fácánt is láttam a környéken, nézd, fácánt látok és őzikét. Apa egy tél végén vaddisznóval is találkozott a kukoricásban, de megfordult és eljött onnan.

 

Nézzük a vizet. A folyóhoz, a stégünkhöz nem mindig lehet lemenni áradáskor. Máskor le lehet menni, olyankor nézzük a vizet. Kékesbarna. A testvérem fényképeket készített róla, fekete-fehérek. A nyárfák a kedvenceim, sokan állnak ott a parton, nagy hajuk ezerfelé csüng. A fényképeken is nyárfák vannak, meg a víz, meg a táj.

 

Halak. Nem nagyon lehet halat fogni a környékünkön, de mindenki szenvedélyesen horgászik. Bedobják a botokat, és várnak. Apa és a testvérem sokszor éjszakára is kint maradnak. Fogtatok valamit, kérdezzük reggel, fogtunk, de kicsik voltak, gyermek halak, visszadobtuk őket a folyóba, mondják.

 

Nagy hajók. Az élő vízben félek úszni, egészen nagy hajók is járnak. Most is büszke vagyok, ha nagy hajót látok, mint gyermekkoromban, amikor belémverték ezt a butaságot.

 

Régi telep. Igazi motorcsónakok is vannak, meg facsónakok, amiket felszereltek motorral, meg jet-ski is van, kettő-három a környékünkön. Kisebb jachtok. Az arrébb fekvő nagyváros feltörekvő népe jó harminc éve vetette meg a lábát a régi telepen, a csatorna két partján, a torkolatnál.

 

A barna csónakunk. Királynő volt mind között, hosszú, ívelt, hárompados. A stég melletti fövenyről vitték el egy tavasz elején. Odaálltak, ketten felrakták a futóra. Lehet, hogy nem is vitték messzire. Ha látnám, megismerném, a közelségét is megérezném.

 

A fűrészünk és a tujafánk. A fűrészünket is elvitték, kint felejtettük az udvarunkon. Az egyik tujafánkat is elvitték, kint felejtettük a kertünkben, a földben.

 

A munkánk és akik zavarják azt. Fát gyűjtünk a tűzrakáshoz, füvet nyírunk, sövényt nyírunk, locsolunk. Hosszú ruhákba öltözünk a szúnyogok ellen, riadó este héttől tízig, átcsípnek a zokninkon.

 

Zsolt bácsiék. Szomszédolunk, kérünk csavarkulcsot, adunk akkut, sört iszunk és konyakot. Vodkát és barackpálinkát is, ha van.

 

A közös erő. A férfiak közösen verték le a betontömböt az utca végén, teherautóknak coki, az utca törmelékkel felszórva.

 

Holt-ág. Most az új csónakunkkal járunk át a Holt-ágba. Ott olyan víz alatti fövenyek vannak, tisztára úgy látszik, mintha az ember a vízen járna. Mutattak is a tévében tucatnyi fürdőruhás vízen járót, itt forgatták az egyik bank reklámfilmjét.

 

Tavirózsák. Nagyok, hínár van körülöttük. Nagyobbak, mint a nők mellei, akik félmeztelenül napoznak itt. Olykor a nyílt vízen is alsóban eveznek, fekszenek a csónakok orrán, orrdíszek.

 

A folyás mentén lentebb. Egyszer régen szerelmes lettem egy csinos cigányfiúba. Május volt akkor, fürödtünk már. Őriztem egy képet, háttal állt rajta, életlen volt az a kép.

 

A folyás mentén lentebb, második rész. Felnőttként barátainkhoz visszamentem, barát barátja, elsőre meg sem ismert senki. A fotelben, a másfél szobában ott ült egy férfi vakító nappali fényben. Szemem hunyorgatva egy fiatalon elhízott testet láttam, abban a kultúrában a tekintély, a hatalom testesülését. Könnyű lettem. Mint pillanat, tűnt belőlem a sokévi szerelem. Egy csat kicsúszott a hajamból, majdnem felüvöltöttem az örömtől.

 

A másik fűrészünk. Most a másik fűrészünkkel daraboljuk a rönköket. Sövényt nyírunk, locsolunk. Hosszú ruhákba öltözünk a szúnyogok ellen, riadó este héttől tízig, átcsípnek a zokninkon.