Jöhetett volna még valami,
hogy betömje az unalmas óráinkon
támadt réseket, az óbégató Gizi néni
száját, valami, hogy szétválassza
egymásba csúszott napjainkat,

de csak víz érkezett megint,
a tocsogva guruló autóbuszt is
megelőzve, kiszámíthatatlanul,
de ahogy évente ránk zúdult,
mégis rendeltetésszerűen,
mint a sodródó, felpuffadt állatok,

Gizi néninél új bejegyzésekkel gyarapodott
a naptár, a termékeny talajon
a jövendőmondás is szárba szökkent,
mert idén, lám, mennyi iker született –
na de a sok nyúlszáj? farkastorok?