Tóth Krisztina

Folt

Test helyett inkább csak árnyék
nem lenni múltból jött követ
vendég se már a létezők közt
sem a valóság túsza
 
Árnyék a percen szép jövőtlen
vándorolni  a világba szőtten
hazatalálni bármi másban
a testen túlaludva
 
Csak egy pulzus az éjszakában
forduló autóban a szívhang
halkulni távolodni aztán
a sötétségbe veszni
 
Táskabélésben olvadó rúzs
szövetek közt ha nő a vérfolt
ahogy átüt a forró vásznon
a nap emléke lenni

Vissza a tetejére