A hasznos hívás; Útravaló a huszonegyedik századba; Ez a nap


A HASZNOS HÍVÁS
 
Már a reggel első pillanatával, az ébredés, az eszmélés legelső
pillanatával, már amikor rányílik a szemünk erre a csodálatos
világra, a reggel, az ébredés, az eszmélés legelső pillanatával,
amikor kipattan a szemünk a reggel első, az ébredés legelső
pillanatában, hogy meggyőzőek, lehengerlőek legyünk, már
ekkor belső ösztönzésre, stratégiára, akaraterőre van szükségünk,
ami a reggel első pillanatával, az ébredésével, az eszmélésével
kezdődik, hogy ne induljunk a napnak üres gyomorral, hogy
együnk, keveset, de finomat, lágytojás, mézes kenyér, sajt, sonka,
müzli tejjel, ugyanígy délben, keveset akkor is, és nagyon finomat,
mondjuk valamelyik vendéglőben, mondjuk a törzshelyünkön,
mondjuk ott, ahol a pincérek már kívülről tudják, hogy mit
szoktunk közvetlenül étel előtt, hogy mit nem szeretünk evés
közben, hogy mit kérünk az étkezés befejezése után, már a reggel
legelső pillanatával előlegezzünk meg magunknak elegendő reggeli-
és ebédidőt, nyugodtan, el nem sietve semmit, már a reggel legelső
pillanatával, már az ébredés, az eszmélés legelső pillanatával
határozzuk el, hogy nem hagyjuk, hogy napközben mindenféle
apró-cseprő bosszúságok letörjenek és megakadályozzanak
a céljaink elérésében, hogy nem rágódunk fölösleges dolgokon,
már a reggel legelső pillanatával, jó előre képzeljük el,
hogy szenzációsan fog sikerülni minden, és ne beszéljünk sokat,
ne nyomjuk hosszasan a dumát, inkább figyeljünk a
másikra, gondolkodjunk az ő fejével, és ne szakítsuk félbe,
és ne vágjunk közbe, és ne konfrontálódjunk, helyes
technikával, jól elgondolt szöveggel, kedves, elbűvölő
hangszínnel rengeteg időt takaríthatunk meg, már a reggel
legelső pillanatával, már az ébredéskor, és soha nem látott
eredményeket érhetünk el, már az ébredés legeslegelső
pillanatával, ha szakítunk rossz szokásainkkal, gátoló
érzéseinktől megszabadulunk, ha hangunk nem lesz
feszélyezett, ha kellemes érzéseink átsugárzanak a
másikra is a telefonon keresztül, már a reggel legelső
pillanatával, ha felszabadult, ha energiát sugároz a
hangunk, ha átragad ez a felszabadultság, energia a
másikra is, ha felkeltjük a másik figyelmét, ha olyant
kérdezünk, amire csakis igent válaszolhat, ha nem adjuk
fel, ha kitartóak, pozitívak, magabiztosak vagyunk, ha
nem rettent vissza már az elején az elutasítás, már a
reggel legelső pillanatával, már ébredéskor, ha gondolatban
mindig egy lépéssel előbbre járunk, már a reggel legelső
pillanatával, és soha nem adunk túl sok információt, már
reggel, már ébredéskor, már eszméléskor…
 
 
ÚTRAVALÓ A HUSZONEGYEDIK SZÁZADBA
 
(1)
A legelső lépés, hogy figyelek rád, megdicsérlek,
neveden szólítlak, saját kifejezéseidet használom,
és kérdezlek szüntelenül: „Hogy van a családod,
John?”, „Ez az ön otthona, Mrs.?”, és szünetet tartok,
amikor válaszolok, ettől úgy gondolod, hogy
érdekes volt, amit mondtál, a te és tiéd  szavakat
használom az én, enyém, engem helyett, a legelső
lépés, hogy téged beszéltetlek, hogy rólad beszélek… 
 
(2)
A legelső lépés, hogy figyelmesen hallgatlak,
egyetértően, bólogatva, „Gen”, az emberek
kedvelik, akik egyetértenek velük, „Gen”, a legelső
lépés, hogy a szemedbe nézek, így, és kérdezlek, így,
nem térek el a témádtól, és nem szakítalak félbe, a
legelső lépés, hogy azt mondom neked, amit hallani
akarsz, és rámutatok, valamit hogyan érhetsz el, „Gen”.
 
(3)
A legelső lépés, hogy meggyőzzelek: „A szomszédom
rég használja, és nagyon meg van vele elégedve”, hogy
olyat kérdezzek, amire csakis igennel felelhetsz, a
legelső lépés, hogy igenlő hangulatba kell hozzalak: 
ugye szeretné, hogy a családja boldog legyen,
és bólintani közben, és mindig csak Őt megszólítva
kérdezni, egyes szám harmadik személyben: „Akar
egy jó kávét?”, és adjunk lehetőséget, hogy két
igen között választhasson: „Megfelel a ma délután,
Mrs. Janice, vagy alkalmasabb volna a holnap reggel
vagy délután?”
 
(4)
A legelső lépés, hogy jókedvre tudjunk deríteni,
őszintén és kedvesen mosolyogjunk, még mielőtt
megszólalnánk, és dicsérjünk, azt, amit hallani
szeretnének, a tettet, ne az embert: „Joe, csodálatos
dolgokat készítettél”, bírálni pedig szigorúan
négyszemközt, kedves szóval, dicsérettel vezetve
be, és személytelenül, a tettet: a legelső lépés…
 
(5)
A legelső lépés, hogy javasoljunk megoldást, kérjük
az együttműködését, ne követeljünk, és barátságos
hangon fejezzük be: „Bízom benned, Alice, biztos
vagyok, hogy meg tudod csinálni”, a legelső lépés,
hogy meg tudjunk köszönni dolgokat – határozottan,
szemébe nézve, félreérthetetlenül: „Köszönöm, Miss
Jones”, és mindig jó benyomást keltsünk, saját
érdemeinket kidomborítva vonjuk magunkra a
figyelmet, ne másokat befeketítve, arra pl., hogy
hol dolgozunk, ne úgy feleljünk, hogy ó, egy szar
helyen, hanem a világ egyik legjobb helyén…
 
(6)
Ne legyünk túlbuzgóak, de legyünk jó színészek,
legyünk büszkék magunkra, de ne önteltek, legyünk
büszkék arra, akik vagyunk, arra, amit teszünk, arra,
ahol dolgozunk, ez a legeslegelső, így gyakorolhatunk
jó benyomást, legyünk őszinték, lelkesedjünk, ez a
legeslegelső lépés…
 
EZ A NAP
 
Itt nő fel körülöttünk, energiaitalos ciciből szívja
az anyatejet, a multik, a plázák, az internetcafék,
pubok nevelik termetesre,
itt nő föl, 
fáj a kislábujja az érettségitől, mert
apuka úgyis elintézi, anyuka úgyis elintézi,
itt nő fel körülöttünk, pénz van, s minden van,
megnyom egy gombot, s jön magától,
megnyomja, s kész, jön a táp is a falból,
műízű táp, mert milyen is
legyen,
készen jön a falból, és készen a lélek is,
készen az isten, a siker
a falból, mondja, meséli,
szolizni jár, mert nem menő az ilyen bőr, nem jó,
kocogni is járna, de az túl megerőltető, tornászni is,
de az sem jó, mert parasztok előtt kell röstelkednie, hogy 
nem megy, az istennek se, mondja, meséli,
akkor a szobakerékpár, nem használja, de nem kér enni,
nem érdekli amúgy sem az élet, csak ez a nap,
csak az erősek, a sikeresek, csak a szerencse, a
szerencsések,
a tutik, a pozitívak.
 
Itt nő fel körülöttünk,
meséli, itt nő föl, itt, itt, itt, mondja,
ezen a hegyes-dombos-borvizes vidéken,
a rablóautomaták a testvérei, a gombok, karok a rokonai,
a képernyő az anyja, apja, s a törtető, a kapzsi, a
bármi áron hepi, a féktelenség állapotában tomboló, az
elszabadított én a tulajdonképpeni apukaminta, anyuka-
minta, aki mindent elintéz a hivatalok csikorgó ajtóitól
kezdve a minisztériumokig,
itt nő fel körülöttünk,
itt nő fel, mondja,
szerinte kövér, noha girhes valójában,
épp a legújabb kilencvennapos fogyókúráját tartja,
koplal, energiabevitelét vezeti a notebookjában, napi 500
kalória alá nyomja, hashajtózik, hányik szappanos ujjal,
súlyát ellenőrzi, az ura, Nagyjóura maga
a nagybetűs Mérleg itt, itt, itt…
 
Itt nő fel körülöttünk,
itt nő fel, mondja, meséli,
a fitneszmagazinok a bibliája, napi három evés helyett
napi két hányás, fogyasztótabletták, hashajtótabletták,
szülei a hús-vér masinériák, akik
életet adtak neki, nekik, aztán magukra hagyták őket,
hadd boldoguljanak a pubok rengetegében,
itt nő fel,
nincsenek ősei, szertartásai,
csak álmai, pazar villa
a gazdagok
lakta utcában vagy a városszélen, tejelő
társasház, panzió,
a ház melletti kert négy méter magas
terméskő kerítéssel 
körbebástyázva, kamerák kereszttüzében
lévő bejárat, modern öntözőberendezés, ápolt fű, teniszpálya,
jakuzzi, bernáthegyiek, medence, hintaágy, japánkert,
tavacska aranyhal- és vízirózsa-állománnyal, a kerítés
mentén tujasor, posztmodern
szobrok, házvezetőnő, elektronikus kapu
és garázsajtó, a hatalmas garázsban S 600-as Mercedes, X5-ös
terepjáró és egy 750-es BMW, légkondicionált tér, kristályüveg
válaszfalak, szolárium, hogy télen is nyár lehessen, minibár a
lakásban, Rolex óra, vastag arany nyaklánc, medálként
a legdrágább miniatűr kézi telefon, gombnyomásra minden,
még a budira is mozgólépcsők vezessenek, mondja, meséli,
s olyan unalmas, rettentő unalmas minden…

Vissza a tetejére