00; Az emelkedettségről; Feje se fájdul

00
 
felnézek a szemmagasságban lévő kilincsre,
ott van az a barna pötty. rozsda. rozsdafolt.
gombostűfejnyi barna hiba az alumínium vécékilincsen.
az alumínium viszont nem rozsdásodik. le van szarva!
gondolom, ez csak egy színházi budi, nem köt hozzá
semmiféle lelki viszony, ha nem mozdulok még másfél
percig, lekapcsol a villany. ragaszkodom a komfortomhoz,
a fennkölt színházi estémhez, nyakkendőt igazítok.
így ülve épp a vécéülőkéig ér. illatszertár a darab címe.
három felvonás, ez a második szünet. lila és szürke,
de semmi túlkapás. elegáns nyakkendő, úgy nézek ki,
akár egy filmsztár hollywoodi főszerepben. magyar,
békebeli vígjáték, főleg szerelmi ügyekről. liftezik
az ember gyomra, nulla-nulla-hét. nyitva a művészbejáró,
a huzat becsapja az érzékszerveket, a kisablakon
a téli holdra látni. sötétség oldoz, áll az idő a szünetben.
ünnepi az este, ezt ismételgetem. tördelem a kezem
gyerekkorom óta. ahogy mozdulok, kapcsol a villany
és a szellőzőventillátor. újra itt. változatlan az ünnep,
emelkedett, kifelé menet azért nem árt észnél lenni,
két ujjal nyomom le az alumíniumkilincs makulátlanul
fényes hegyét.
 
 
AZ EMELKEDETTSÉGRŐL
 
öngyilkos lesz, ezzel fenyegeti a barátait,
szeretőjét meg, hogy lefekszik minden
férfival, aki szembejön az utcán.
férjével nyilvánosan turbékol, rajongásnak
tűnő figyelemmel a közös vagyonukból
való kisemmizését tervezgeti néhány éve.
egyébként jól van, gázrobbanással, szuicid
kísérleteivel alig stresszeli a szomszédokat,
mióta gázpalack helyett vezetékest használ
a lakótelep. a boldogságtól viszont fél,
de lesi a boldogokat, és titokban másolni
próbálja az ellesett lelki emelkedettséget.
a boldogsághoz drukkolsz neki, de megnyugvás,
ha pofára esik az öncsalásaiból. feláll, leporolja
a műszálas pulóverét, összeszedi minden erejét:
férjet, barátot, szeretőt. megigazítja magán a sminket.
 
 
 FEJE SE FÁJDUL
 
vörösbortól sárgulnak fogai.
sokat iszik, és kavicsokat
gyűjt két pofára. ritkán mos fogat,
de hibátlanul artikulál.
 
nem kopasz még, és alig őszül
a szakálla, kapcsolatait erősen
szűri a nikotinos napsütésben.
hagyja, hogy a teagaz felverje
 
gondatlan udvarát. kockázat
nélkül tódul a szó belőle,
átragyogtatja vakító fehér
ingét. szirupot teához,
borhoz, nőhöz soha.
 

Vissza a tetejére