Pókerarc

Ül a nyugágyon felhúzott térddel,
szétnyitja lebarnult combjait,
a fürdőbugyi vékony csíkja
szinte semmit sem takar,
de az arca megfejthetetlen,
magabiztosan le-ledob egy kártyalapot
a kiterített színes pokrócra,
idehallszik a tenger csapdosása,
mint egy végtelen kártyajáték,
szemben vele a férje
elgondolkozva nézi lapjait,
nyilvánvalóan házastársak,
mert ugyanolyan jegygyűrűt viselnek,
alig két-három kártyajátékot ismerek
még gyermekkoromból,
és most fogalmam sincs,
vajon mit is játszanak,
látom, hogy a nő titokzatos mosollyal
teszi-veszi a lapokat, biztosan
olyasféle játékról van szó,
ahol nemcsak a szerencse,
hanem a pókerarc is számít,
a férfi is erőltetett közönnyel
figyeli a feleségét, és természetesen
mindketten nyerni akarnak,
azt is mondhatnám, hogy mindenképpen
le akarják győzni a másikat,
lábujjuktól a fejük búbjáig megrezzennek,
ha olyan lapot húznak,
persze nem tudom, milyen az olyan,
nem látok bele a kártyáikba,
pókerarcom van nekem is,
látszólag közömbösen siklik végig
a tekintetem rajtuk,
miért is játszanak egymás ellen,
mire jó ez a szívós küzdelem,
hát mit akarnak, Istenem,
bármelyikük is lesz a vesztes,
mit ér vele a másik, kérdem magamban,
hangosan is kérdezhetném, úgysem értenék,
valamilyen szláv nyelven beszélnek,
de nem oroszul, erre hamar rájövök,
bár ritkán szólalnak meg kártyázás közben,
sok nyelvet hallani itt a görög tengerparton,
fejtsetek inkább keresztrejtvényt, gondolom,
hajoljatok a fekete-fehér négyzetek fölé,
találjátok ki együtt a válaszokat,
minden üres négyzetbe csak
egy betűt írjatok, és ha kártyáztok mégis,
mutassátok meg egymásnak a lapokat,
mielőtt véget ér a játék,
vannak időnként ilyen gyermeteg ötleteim,
aztán bemegyünk a vízbe Annával
úszni egyet, és amire ismét
kijövünk a forró homokra,
rég befejezték a kártyázást,
már egy-egy színes folyóiratot
lapozgatnak szórakozottan,
próbálok rájönni, ki nyert,
de természetesen nem sikerül,
hiszen valószínűleg hosszú
tapasztalatuk van az ilyesmiben.

Vissza a tetejére