Ithaka

Nem csaphat be Ithaka, ha szegény is;
a szerzett tudásból s tapasztalatból
máris megtudhattad, mit jelent Ithaka.”
Konsztandínosz Kaváfisz
 
Amit elrejt, és amit önkéntelenül megmutat magából,
a név vagy az öbölszelet takarékossága,
hogy egy hegyorom a saját ködét
kontextusként megteremti.
 
Elbeszélhető sziget a Jón-tengeren,
Kefalóniától északkeletre. Mikor befutunk
az egykori Phorküsz kikötőjébe,
érkezésünk kiválik a hajnal egybefüggő
anyagából.
 
Mit mondhat még nekünk Ithaka
alig száz kilométernyi partszakaszával,
háromezer-kétszáz lakosával,
rég elfelejtett történeteivel?
 
És mégis, ha tudnánk, mit jelent a szó:
otthon, most bátran gondolhatnánk,
hogy hazaértünk.
 
A hegysziget peremén olajfa.
Eltakarja, amire a hágóútból igényt tartanánk,
vagy azt, aki a lombkorona rejtekéből
minket figyel, míg hajónk partot ér.
 
Alatta a sziklafalban árnyas üreg,
Néiasz nimfák szent pihenője.
Vasrács fedi balesetvédelmi okokból.
 
De mi tudjuk, hogy mögötte lépcső vezet le
a mítoszba, a mészkőplafonról visszhang
csepeg, és a mondatok, melyeket évezredekkel
ezelőtt kimondtak, most sztalagmitdomborzattá
dermednek.
 
Mától, ha öblöt mondok, gondolj a patkómágnesre,
ha hajót, akkor a nyersvasra. Épp csak a vonzás
nem felcserélhető. Ami helyett valami másnak látszik,
és aminek dacára mégis rábízod magad:
Ithaka ezt jelenti.
 

Vissza a tetejére